2016. szeptember 23., péntek



Szavaink

„Én kiáltó szó vagyok a pusztában." (Jn 1, 23)
A semmiből előáll egy ember, Keresztelő János. Nem tanult farizeus volt, sem szónoki képességekkel megáldott ember, mégis tömegek zarándokoltak el hozzá a pusztába és itták minden szavát. A Szentírásból kitűnik, hogy szűkszavú, kemény ember volt. A farizeusok kérdéseire is csak tőmondatokban válaszolt, egy-egy szóval. Csak akkor beszélt, ha volt mondanivalója, ezért a beszédének súlya volt. Minden szava mögött aranyfedezetként állt a csend. Nála a szavak nem arra szolgáltak, hogy elrejtsék az igazságot, hanem hogy felfedjék azt.
Napjainkban sajnos a megfontolt beszéd kiveszőfélben van. A hallgatag Solontól, a görög bölcstől, megkérdezte királya, a locsogó Periander egy lakomán: „Nincs mondanivalód, vagy ostobaságodat akarod hallgatással leplezni?" A bölcs csak annyit válaszolt: „Ha ostoba lennék, nem hallgatnék!"
Ne hagyjuk, hogy elragadjon a felszínes világ. Sokan egymás szavába vágva szajkózzák rendületlenül saját igazságukat, az ellenvéleményt meg sem hallgatva ragozzák a semmit. Törekedjünk a megfontolt beszédre. Szeressük a csendet. Tiszteljük meg embertársunkat azzal, hogy meghallgatjuk őket. Istennel szemben se szaporítsuk a szót. Ezért figyelmeztet Jézus: „Ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg." Legyünk a világ felé mi is kiáltó szó a pusztában… (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Nem azok részesülnek a kegyelem örök vendégségében, akikről mi feltételezzük. A mi ítéletünk sokszor éppen a visszájára fordul. (Victor János)
-----------------------------------------------


Rómabeliekhez 8:38-39,-  Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. 
Ne add fel! (ismeretlen szerző) 
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
-----------------------

Péter I. levele 5:8-9,- Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:
Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.
„A hívő ember legnehezebb harcáról és benső küzdelmeiről leginkább csak ő maga tud.
Nem a családban, hanem a csendes kamrában vagyunk a legnagyobb kísértésnek kitéve.
 Nem munka közepette, hanem legtöbbnyire a magányban van legnehezebb tusakodásunk a szellemi fejedelemségekkel és hatalmasságokkal.” C.H.Spurgeon

Uram! Köszönöm, hogy szétdarabolt életemet megeleveníted, új életet tudsz formálni a megrepedt lelkemből. Dicsőség legyen neked mindenkor. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése