Szégyen ide, szégyen oda

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,”

Róma 1,16

- Mit csinálsz? – kérdez valaki, aki látja, hogy olvasod a Bibliát.

- Ó csak tanulok. – válaszolom.

- Hová mész minden szombaton így kiöltözve? – kérdi valaki más.

- A barátaimmal találkozom. – mondom, vagy valami hasonlót.

- Te miért nem iszol soha kávét, se bort?

- Mert vigyázok az egészségemre.

Ismerős? Sokszor válaszolunk hasonlóképpen. Elgondolkodtam, hogy miért is.

Több indokunk is lehet, de az egyik legfontosabb, hogy ma, a szabad vallásgyakorlat ellenére ciki, sőt szégyen egy vallásos közösséghez tartozni. Nem ciki hinni. Mindenki hisz valamiben és erről szívesen beszélget is veled. Sőt, sokan érdekesnek is tartják összevetni a különböző vallási nézeteket, hogy gyúrjanak belőle maguknak valami sajátot. De elkötelezni magunkat egyetlen vallás mellett? Azt nem, vagy csak nagyon kevesen. Túl sok a kötöttség, túl sok a szabály. Csak abban hiszek, ami működik. – mondják. És nehezen tudják elképzelni, hogy Istennek valóban van egy komplex, mégis egyszerű válasza életünk nagy kérdéseire. Még ennél is nehezebb elfogadni azt, hogy ezt az ismeretet valóban rábízta egy népre, hogy azzal szolgáljanak maguk és mások javára. Sőt azt még nehezebb elhinni, hogy ez az ismeret oly nagyszerű, oly nagy hatalommal bír, hogyha az ember vállalja, hogy általa Isten átformálja az életét, az valóban meg is történik. Ezért aztán szégyenkezve, vagy szégyenlősen hallgatunk, vagy nem vagyunk egyértelműek. Lehet, hogy még mi magunk is kételkedni kezdünk és ezért a hit csak félig meddig működik az életünkben. Ezt látva az emberek nem igazán látják a különbséget önmaguk és a hívők között, így aztán nem is tartják vonzónak a Biblia útját.

Mi lenne, ha egyszer szégyen ide, szégyen oda, kerek perec megvallanánk, hogy mi Istenre hallgatunk és engednénk, hogy valóban Ő vezessen életünk minden területén?

Gyanítom, hogy megmutatkozna az evangélium hatalma mindannyiunk üdvösségére.

---------------------------------------------

 

Pozitív gondolkodás

„Reggel vesd el magodat, és este se pihentesd kezedet, mert nem tudod, melyik jobb; ez-e vagy amaz, vagy mindkettő egyaránt jó lesz.”

Prédikátor könyve 11:6.

Megfigyelted? Szó nincs a sikertelenségről! Valamelyik BIZTOSAN bejön. Vagy az esti vagy a reggeli vagy mindkettő. Te meg hányszor állsz úgy a dolgokhoz, hogy neked ez nem fog menni. Úgysem sikerül. Hisz már annyiszor, de annyiszor kudarcot vallottál. Miért éppen most jönne be?

Ismered Edison történetét? Kísérletezett a villanyégőkkel. Nem jött be neki. Újból kezdte. Megint nem sikerült. Talán ezerszer kísérletezett, mire végre bejött.

Igazi kudarc az, amikor abbahagyod.

Minden új nap egy új lehetőség. A mai is! Még ha ezerszer megpróbáltad is, akkor is kezdd el újra.

Nem tudni melyik jön be – a reggeli erőfeszítés vagy az éjszakai, esetleg mindkettő.

Szigeti Jenő gyönyörű verse jutott eszembe.

Kezdd újra!

Minden veszteséged ellenére

Minden rosszindulat ellenére

Minden kudarcod és a

Sátán minden diadaltánca ellenére,

Ne maradj a földön elterülve.

Kapaszkodj meg a rögbe,

A szalmaszálba is, mert

A göröngy is, a rád dobott kő is

Jó kapaszkodó.

Feszítsd meg a karodat,

Emeld meg a fejedet.

Állj végre talpra,

És kezdd újra!

Mert Isten is

Minden botlásod

Bűnöd és hibád után

Újrakezdi Veled

És nem fárad el sohasem!

---------------------------------------------

Tanít az ősz.

Testvéreim! Nyarunk elillant,
mint szélben száll a pára…
Jön, lépeget felénk az Ősz
komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról
lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon?
Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk
veszendő és molyette?
Az Ősz – ha kéri, nem lesz
igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak
pecsétje ég szívünkben…
Hogy állunk ősz elébe? TÚL E VILÁGON
Túl e világon, egy áldott reggel,
Ha Üdvözítőnk majd megjelen’,
A földi küzdés örömre válik
Túl e világon, túl mindenen.
Túl e világon ragyog az égbolt,
Nincs viharfelhő, nincs félelem.
Vígság az élet és ott az élet,
Túl e világon, ó, végtelen.
Túl e világon majd viszontlátom
Sok-sok, szerettem, s érezhetem,
Örök hazámba’ ím igazába’
Búcsú és válás már nem leszen.Virgil P. Brock
ford.: Somogyi Géza

-----------------------------------------------------

ŐSZI GONDOLATOK.

Harmincadik esztendőmnek
ősze éri őszülő fejem.
Elmúlt a nyár. Vizsgálgatom:
hozott-e gyümölcsöt életem?

Halkan hangzik a bús ,,talán’’.
Nyugtalanság marja lelkemet.
Szándékaim jaj, de sokszor
nyargaló, esőtlen fellegek.

Ősz van megint a lomb lehull,
s a könnyem is pereg csöndesen.
Visszanézve elveszített
lehetőségeim keresem.

Ha jön a tél, Uram, a fagy
ne érjen el tépett szívemig.
Hadd higgyem még, hogy az időm
kihasználni kegyelmed segít.

Ne múljék el se nyár, se tél
életemben terméketlenül.
Csak akkor álljak meg, ha majd
elhaló testem hidegre hűl.

Addig munkálkodnom segélj,
adj, ó, adj erőt, kegyelmes Úr,
hogy lelkem - őszi lomb - ha hívsz,
hulljon nyugodtan: - kezedbe hull.
Gerzsenyi Sándor

----------------------------------------
Tanít az ősz.

Testvéreim! Nyarunk elillant, mint szélben száll a pára…
Jön, lépeget felénk az Ősz Komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon? Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk veszendő és molyette?
Az Ősz – ha kéri, nem lesz Igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak pecsétje ég szívünkben…
Hogy állunk ősz elébe? Remegve vagy derűsen?
Gerzsenyi Sándor (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)