2016. szeptember 15., csütörtök



Bácsi Sándor:
REMÉNYÜNK BOLDOG BETELJESÜLÉSÉT
/Titusz 2:11-15/
Sivár közöny, vagy vad harcok dúlása
Sötét bűnében bolygó emberek
Sorsát szánóan, - világ váltságára -
Kegyelme fénye hozzánk érkezett.

... Hogy Megváltónk legyen: a Szeretet;
Hogy életünknek értelme legyen.
Megtisztult szívű és jótetteket
Termő, választott népévé tegyen.

"... Mert megjelent az Isten üdvözítő
Kegyelme." Kicsiny, földre-jött gyermek
Képében. Bennünk felnövekvő

Öröm hírével, kínálva a Békét,
Létünkön túlmutató Életet:
Reményünk boldog beteljesülését.
---------------------------------------------


        Filippi .4: 6.v
„…Semmi felől ne aggódjatok,hanem imádságotokban  és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt …”
Vedd számon az áldást !  / lehet egyáltalán számontartani a sok - sok áldást ?/
-------------------------------


A kalapács

„Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Jak. 1.19

  Fel akarja akasztani a képet a falra. Szöge van, de kalapácsa nincs.
- Sebaj, a szomszédnak van – ötlik hirtelen eszébe. El is határozza, hogy átmegy és kölcsönkéri.
  De kétségek ébrednek benne. És mi lesz, ha nem akarja kölcsönadni? Hiszen tegnap is olyan hűvösen üdvözölt…Talán sietett…, de lehet, hogy csak úgy tett, mintha sietetne, mert neheztel rám. De vajon miért? Én aztán sohasem bántottam meg, egyszerűen képzelődik… meg beképzelt is. Hát nem? Ha tőlem kér valaki egy szerszámot, azonnal odaadom… Hogy lehet megtagadni egy ilyen egyszerű kérést, mint az enyém? Az ilyen alakok alaposan meg tudják keseríteni az ember életét! És még ráadásul azt hiszi, hogy rászorulok a kegyeire!
  Átrohan, csönget és dörömböl, pulykavörösen üvölt rá az ajtót nyitó szomszédra:
- Tartsd meg a nyomorult kalapácsodat, te senkiházi! P. Watzlawick nyomán
-----------------------------------------------------------  


„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.”
- Isten nem távol van a szenvedő embertől, hanem ellenkezőleg közel hozzá, csak hitetlenségünk, lázadásunk, értetlenségünk köde eltakarja Őt szemeink elől.
„Csak Istennél csendesül el lelkem, Tőle kapok segítséget. Csak Ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.”
- Ahogyan a gyermek-fájdalom a szülő karjaiban, úgy a lélek-fájdalom az Isten karjaiban enyhül meg, és megnyugszik a sebzett szív Isten vigasztaló szava, szeretete által.

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. Isten, a mi szabadító Istenünk, az, a mi Urunk kihoz a halálból is.”
- Isten gondoskodó szeretete végigkíséri földi életünk minden napját, megváltó szeretete pedig örök élettel ajándékoz meg, amely felett nincs hatalma a halálnak.
„Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.”
- Az áldott életű idős emberek példás emlékűk által a földi létük lezárulása után is áldást jelentenek a következő nemzedékek számára.
„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a Te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél.”
- Isten ad erőt a földi lét küzdelmeihez, és ő ad erőt a földi lét békességes lezárulásához is, hogy a földi lét ne bukások sorozata, hanem diadalmenet, a halál pedig ne tragédia, hanem üdvösséges hazatérés lehessen.
-------------------------------------------

A hit fegyvere.

 Vegyétek fel a Léleknek kardját, mely az Isten beszéde.  Efezusi levél 6, 17.
 A keresztyénségnek is vitézekre van szüksége, akik az ellenséget le tudják verni s az ördögöt lefegyverezve, meg tudják szégyeníteni. Ehhez azonban erős harcosok kellenek, akik az igét jól értik, bírják, annak hamis értelmezését meg tudják cáfolni s az ellenséget saját fegyverével megverni. Mivel pedig mindenki nem lehet alkalmas az ige védelmezésére, szükség van igehirdetőkre és tanítókra, akik naponként tanulmányozzák az írást, azzal járnak és másokért is hadakoznak. De minden keresztyén is fegyverezze fel magát. Hit- és tanbeli bizonyosságát alapozza meg úgy az Isten igéjéből, hogy ellenállhasson az ördögnek s tudjon védekezni, mikor valaki el akarja téríteni. Így segítsen egyháza tanítását megvédelmezni és megtartani.
 Krisztus, ki urak Ura vagy,  Vesztünkre jutnunk, oh ne hagyj!
 Védd hatalmaddal népedet,  Hogy dicsérhessük nagy neved!




Egy történet jól megmutatja ennek az igének a mélységét: A keresztes hadjáratok során egy kiváló hadvezér nagyon magabiztosan vezette seregét. Dicsérte katonáit, gyõzelmeirõl éjszakákat tudott mesélni. Egy udvari bolond is velük tartott, õ szórakoztatta a fáradt katonákat. Õ is hallotta a hadvezért estérõl estére, s egy alkalommal próba elé állította. Azt mondta, hogy a sikerek ellenére csak akkor hõs, ha egy gyertya lángjára képes vigyázni, míg haza nem ér szülõföldjére. A tapasztalt hadvezér igazán könnyûnek találta a feladatot, örömest vállalta.

Csatáik végeztével hazaindultak. A gyertya fellobbant, s kezdetét vette a nagy próba. Jöttek útonállók, rablóbandák, csavargók, tomboló szélviharok, esõs napok. A hadvezér egyik kezében a gyertya, másikban a kard. A magasztos célok, feladatok után ezért a "semmiért" az életét kockáztatta. A gyertyára figyelt, a lángért harcolt, fáradozott. S megtört a gõgje. Egy egészen más ember érkezett vissza hazájába.

Az Ige a mi gyertyánk, s a hitünk a láng. Az Úr Jézus Krisztus, aki lángra lobbanthatja. Nekünk van gyertyánk? S ha már van, ég-e? Úgy küzdünk-e az életben, hogy az Igét fontosabbnak tartjuk magunknál? Ha Jézusra figyelünk, átértékelõdik az életünk. Ami eddig fontos volt, és harcoltunk is érte, az értéktelenné válik, s Jézus értékrendszere lesz a miénk. Azt elhagyjuk, amit õ elhagyott, és amit fontosnak tartott, az nekünk is fontossá válik.

Uram, add nekem a szeretetet: vezessen az úton,
a hitet, hogy lábam ne inogjon,
a reményt, hogy csalódás ne érjen,
és szívemben a te tüzed égjen!
Ne engedd, hogy lángom ellobbanjon,
Amíg olajlámpásodat tartom!
(Amy Carmichael, indiai misszionáriusnõ)

Mennyei Atyánk! Köszönjük neked Fiadat, a mi fényünket. Add, hogy lángoljunk a te ügyedért! Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése