A Te akaratod

Kiszabadítja a foglyokat az Úr. (Zsolt 146,7)
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,10)
Istenünk! Megváltottál, bûneink terhétõl megszabadítottál. Imádunk szeretetedért!

Jézus így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." (Mk 14,36)

Jézus a Gecsemáné kertben leülteti tanítványait, s maga mellé veszi Pétert, Jakabot és Jánost, megkéri õket, hogy virrasszanak vele együtt, mert a kísértés órája ez. Itt még valóságosabban megmutatkozik a tény: az emberré lett Isten teljes sorsközösséget vállal velünk. Itt az Isten lett emberi, nem pedig az ember isteni. Átéli a test gyengeségét a lélekkel szemben. Fel is hívja a tanítványok figyelmét a komoly kísértésre. Itt nem segít Péter halált megvetõ bátorsága, az ima az egyetlen fegyver. Jézus imádkozik. Mert ki bírná kiinni minden nyomorúságunk poharát, bûneik büntetésével, az Atyától elhagyatva? Egyedül az a Jézus, aki elhagyatottságában is az Atyától várja az útmutatást. A kísértést legyõzve visszamegy az alvó tanítványokhoz. Jézus számára a kísértés elmúlt, a tanítványok azonban nincsenek felkészülve. És Jézus indul. A tanítványok szétszélednek. Látszólag kiszolgáltatottan, bûnösök kezében, valójában azonban kizárólagos hatalommal megy Jézus a kereszt felé, amelyen bevégzi a megváltást.

Szegények társa te, kés mártódott beléd, Betlehem követe, letérdelek eléd. Láttam földbe vetésed, napra növekedésed, magasba szökésed, halálba töretésed. Fölálltál büszke fiú ropogott derekad, zöld fejed fölemelted, nem hagytad el magad. Mert fülünkbe suhogtál, szívünk ereje voltál, hogy barmok ne legyünk, hogy emberek legyünk. Tûrtél te minket, fogunkat, kezünket, nevetted szemünket, megáldottad fejünket. Holtodban körülálltunk, gyönge testedre vártunk, vad kannibálok, veszett janicsárok. A halotti beszéded egy szó volt: élet, miérettünk meghaltál, mibennünk feltámadtál. Életünk fölött lángolj, utunkon messze világolj, zölded verjen szemünkbe, zölded csapdosson szívünkbe. (Kormos István)

Urunk! Te éltre hívsz. Segíts, hogy kapcsolatunk veled mélyüljön. Ámen.

--------------------------------------

A Támasz

Nagyok az Úr tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. (Zsolt 111,2)
A betegeket Jézus lába elé tették, és õ meggyógyította õket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsõítette Izráel Istenét. (Mt 15,30-31)
Segíts rajtam, Uram, ha ingadozom!

Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bûnösnek mondani? (Ézs 50, 9a)

Nem egyszer történik meg velünk életünk során, hogy megrágalmazunk valakit. Történik mindez általában az illetõ háta mögött; a boltban, sorban állva, munkahelyi ebédszünetben vagy a templompadban ülve, de szabadjára engedjük elképzeléseinket egy emberrõl, szabadjára engedjük, néha tudtunk nélkül, a pletykát... Ha pedig arra kerül a sor, hogy szembenézzünk azzal az emberrel, akinek rossz hírét keltettük, segítségül hívunk mindenkit. Mert egyedül kicsinek és erõtlennek, gyávának érzi magát az ember. A gyávaság pedig tovább ûz, hogy a tömegbe beleolvadva, habzó szájjal "bûnöst" kiálts... Valahogy mégis marad bennünk annyi, hogy igazoljuk véleményünket. Igazoljuk magunkkal. Mert én tudom, hogy mit beszélek, én értek mindent, én tudok a sorok között olvasni. Én, én, én... És az individuum vadászni indul: egy másikra, aki gyengébb, így ideális ellenfél. Csakhogy az egyén közben szembekerül önmagával, és saját maga válik üldözötté - saját maga által. A gyávaság, az önhittség eltorzítja a személyiséget. Támaszra van szükség, mert önmagam elõtt már nem állhatok meg önmagamként. A Támasz pedig megszületik bennem és benned is. Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bûnösnek mondani?

Az ég már többé nincs messze, közeledik az Isten üdvözítõ ideje, a szabadság és szeretet ideje. Keresztények, vidám szívvel munkálkodjatok a hosszú harc után az emberek közötti békességen! (M. Schenkendorf)

Uram, segíts bennünket, mikor megpróbálunk túlnõni önmagunkon, mikor úgy gondoljuk, hogy nincs szükségünk a te gondoskodó szeretetedre. Maradj velünk és légy támaszunk, mikor szembekerülünk önmagunkkal, mert csak te vagy, ki ítéletet mondhat fölöttünk. Ámen.

-----------------------------------------------

Isten azért adta az árnyat, hogy jobban lássuk a fényt! 1.

Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása. (Zsid 1,3)

Amikor sötétség vesz körül minket, vágyunk a fény után. A fényt keressük Isten arcán, Jézus Krisztus arcán, embertársaink arcán, de a saját arcunkon is.

Jézus „Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása" (Zsid 1,3). A Tábor-hegyén Jézus három kiválasztott apostolának megmutatta isteni dicsőségtől ragyogó arcát. El sem tudjuk képzelni azt a fényözönt, azt a káprázatos világosságot, amely a mennyország fényességét mutatta meg Jézus arcán. A Megváltó tudta, hogy szüksége lesz a három apostolnak erre az istenélményre akkor, amikor majd szenvedni látják őt. Azt akarta tudtukra adni, hogy a felsebzett, elnyomorított, megcsúfolt, eltorzult, véresre vert arca ugyanaz az arc, amit az apostolok a Tábor-hegyén láttak.

Ha mindannyian Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, akkor Isten szeretetének fénye a mi arcunkon is felragyoghat. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A meghatottság nem ér semmit, ha nem lesz belőle tett. (Spurgeon)

---------------------------------------------------------------

 „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. … Akkor ezt mondta Isten: Legyen…!"

A ma embere már ijesztő mértékben képes teremtésre, kreációra, élet és halál urát játszva. Alapvetően mindezzel a törekvéssel az embert, az életet szolgálva, számos esetben azonban súlyos etikai dilemmákat felvetve.  Mára már nemcsak áltudományos szórakoztató filmek témája például az sem, hogy a genetika tudományának köszönhetően a születendő gyermeknek akár a nemét, szeme színét, képességeit is előre meg tudják határozni, a szülő akaratától függően. Vagy például míg néhány évtizede a koraszülött gyermekek ellátása szinte lehetetlen feladatot jelentett, ma már egyre kisebb súllyal született gyermekek élhetnek meg jó eséllyel, minden fogyatékosság nélkül teljes életet. Vagy gondoljunk az eutanázia kérdésére, mely a világ számos országában napirenden van hosszú ideje. Hol van a határ, ameddig ember dönthet a biológiai élet fenntartásáról, egy vegetatív életforma kényszeréről vagy a békés elköltözés vágyáról.   

Másik példa Dolly, a klónozott bárány, kinek világszenzációja óta sok év telt már el, s azóta bizony rengeteget fejlődött a tudomány. S ha nem is a nyilvánosság előtt, de minden bizonnyal zajlanak az emberi faj „teremtésére", „másolására" kísérletek. Biztosak lehetünk benne, hogy nem csak végtagokat tudnak már újrateremteni –szándékosan használom ezt a szót.

Minden példa erősítheti bennünk az érzést: próbál az ember Istent játszani.

De ezekhez a tudományos eredményekhez, sikerekhez mindig kell valami. Egy sejt, egy alap, egy élő organizmus, amit másolni, klónozni, újrateremteni vagy megmenteni lehet, de e nélkül az alap nélkül béna az ember. A teremtésben is csak addig képes visszamenni, hogy valamiből keletkezett a világ, de a semmiből életet teremteni ma sem tud! A világ keletkezését kutató elméletekben mindben van egy pont, ahol a tudósok elnémulnak, ahonnan visszább már nincs elméletük a hogyanra. S ahol a tudomány s az emberi tudósok elnémulnak, ott szólal meg az Isten LEGYEN szava!

Csak ha Ő szól, lesz a káoszból rend, a sötétségből világosság, a némaságból élet – a te életedben is! Mert ahol az Ő szava nincs jelen, ott áldatlan állapotok, káosz uralkodik. De ahol az Úr szava megszólal, ahol Ő kezd el cselekedni, ott a semmiből is új teremtés, új élet, új áldások születnek. Látszólagos sikerek, akár cicoma és kényelem közepette is lehet körülötted káosz, békétlenség áldatlan légköre. De ahol az Úr szava megszólal, ahol origóként Ő indítja lépteidet, családodat, ott áldásokkal teli élet lehet szegényes körülmények közepette is. Miként a betlehemi jászol körül is nyoma sem volt semmiféle földi gazdagságnak, mégis a legáldottabb hely volt a világon… /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Ha Isten azt mondja, hogy: "most!", ne mondja senki, hogy "holnap!". (Spurgeon)