Ha nem lennél enyém

Uram, ha nem lennél enyém,
Te, Aki ismersz engem, úgy ahogy senki nem ismer.
S Akinek elmondhatok mindent, amit nem mondhatok el senki másnak.
És Te, Aki megértesz, mikor már senki meg nem ért,
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha Te nem lennél enyém,
Te, Aki mindig új erőt adsz, amikor elfogy a saját erőm.
Mindig segítesz, amikor nem megy tovább.
Mindig ajándékozol, új örömet adsz, amikor lever a fájdalom,
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha nem lennél enyém,
Te Aki soha el nem hagytál, amikor elhagytak emberek.
S el nem hárítod ugyan, de legyőzni segíted az akadályokat.
S megadod, hogy benned mindenre, valóban mindenre erőm legyen.
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha nem lennél enyém,
Akinek bocsánatát, újra meg újra megízleltem.
S mindig utánam jössz, ha lábam rossz útra tér.
És olyan türelmes vagy hozzám, amilyen én nem lennék soha,
Mi lenne velem Uram?

Ami vagyok, általad vagyok, s Tőled van mindenem,
Hála, örök hála Neked,
Én Uram Istenem!

--------------------------------------------------------------

Elég Néked.

Uram!
Téged keresett már az első szó,
Téged akart az első mozdulat,
Legyen szívemnek megnyugtató,
És ismerje jól a Hozzád az utat
Az életem

Uram!
Téged keresett már az első szó,
És soha
Nem éreztem, hogy megnyugtató.
Téged akart az első mozdulat,
És soha
Nem találta a Hozzád vezető utat
Az életem!

Uram!
Tovább keresett Téged minden szó,
Hozzád igyekezett minden gondolat,
Hogy lehessen benne minden újra jó,
Hogy találjon már végre-igaz Urat
Az életem!

Uram!
Hiábavalóságnak tűnt minden szó,
S kétségbe ejtett minden gondolat,
Nélküled céltalan sodródik a hajó,
S viharok közt nem talál partokat
Az életem!

És egyszer felém a várva várt szó:
Az én kegyelmem elég lehet néked,
Hogy soha semmi ne legyen hiábavaló,
Mert csak én vagyok egyedül az élet,
É ez elég lesz néked!
„Mert elég néked az én kegyelmem”
Ő már enyém! Tovább nem keresem!

------------------------------------------

Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? (Zsid 13:6)

Nyugtalanul aludtam. Aggódva, szorongva indult napom. Tudtam, hogy találkoznom kell néhány emberrel és megbeszélnem, tisztáznom kell velük fontos dolgokat. S mit ad Isten? Ezt az Igét. Kora reggel ezzel az Igével indult a napom. Szorongásomat nyugalom, félelmemet lelki béke váltotta fel. Egyetlen oka volt ennek: az Ige megérintett, Isten közelébe, megnyugtató közelségébe vitt. Neked vannak félelmeid, szorongsz egy feladat, egy találkozás kapcsán? Ne tedd! Bízd az Úrra önmagadat és ügyeidet egyaránt! Sőt, azokat az embereket is, akikkel találkozni fogsz, akikkel beszélned kell. Senkitől ne félj, csak légy engedelmes gyermeke az Úrnak és Ő veled van mindenütt, amerre csak jársz!  

A nap gondolata:

Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

---------------------------------------

Egészen így cselekedtek tehát Izráel fiai. Mindent úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. (4Móz 1:54)

Íme, két mondat arról, hogy milyen az, amikor Isten népe engedelmeskedik. Hallják, megértik és megvalósítják az Úr szavát. Isten népének mindenkor, ma is ez a feladata: Istenre figyelni, szavát meghallani, megérteni és megcselekedni. Ez az egyes hívő emberre éppen úgy vonatkozik, mint egy-egy gyülekezeti közösségre. Ezért nélkülözhetetlen életünkben Isten Igéje. Olvasni, hallgatni kell azt, hogy megértsük mi a szándéka velünk az Úrnak. S ha megértettük, ne álljunk meg, hanem jussunk el a megvalósításig is.

Nagyon hangsúlyos Igénkben egyetlen mozzanat, ami mindkét mondatban szerepel: „Egészen így cselekedtek." „Mindent úgy cselekedtek." Mindenben és egészen sikerült engedelmeskedni. Vajon megvan bennünk erre a szándék? Téged melyik Ige érintett meg legutóbb és mennyire tudtál és akartál engedelmeskedni az Úr szavának? Ahhoz, hogy mindenben és egészen engedelmeskedjünk, teljes odaszánásra van szükség. Megvan ez bennünk vagy csak fél szívvel, ímmel-ámmal hajlunk az Úr akaratának megvalósítására?   

A nap gondolata:

A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

------------------------------------

URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! (Zsoltárok 88:2-3)

Nagy nyomorúságot hordozó ember szavai ezek. Ezt onnan tudjuk, hogy éjjel-nappal kiált az Úrhoz. A nyomorúság általában közelebb visz Istenhez. Legyen szó személyes életünk testi-lelki fájdalmáról, vagy hozzánk igazán közel álló ember szenvedéséről, a legjobb, legbölcsebb, amit tehetünk az az imádság.

A zsoltáros önmagáért könyörög. Istentől vár szabadítást. Ki mástól is várna – kérdezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy olykor bizony még a nyomorúságainkban sem az Úr az első, akit felkeresünk. Pedig a hívő ember életének alapja, segítségének forrása, nyomorúságaiban menedéke az Úr. Igaz, az Úr nem mindig válaszol azonnal. Alapigénk 2. mondata arra utal, hogy mennyire türelmetlen tud lenni az ember, ha nem akkor jön Isten segítsége, amikor mi szeretnénk.

Nyomorúságban vagy? Imádkozz! Akár éjjel-nappal. Azt érzed, hogy nem válaszol az Úr? Hidd el, nem hagyja könyörgéseidet válasz nélkül, csak légy türelmes, ő nem feledkezik meg rólad. 

A nap gondolata:

A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)