A hit igazsága

„És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.”

(Mózes első könyve 15. fejezet 6. vers)

Ábrahámot a hívők atyjának szoktuk nevezni, aki valósággal hallotta a Teremtő szavát, csodálatos ígéreteket kapott és ő volt az, akire Isten rábízta áldásainak továbbítását. S miért éppen őt választotta ki az Úr? A válasz csupán ennyi; mert szerette őt az Isten ő pedig hitt az Úrnak.

Ám ha elkezdjük megvizsgálni az ő hitét, be kell valljuk ez merőben más, mint amit mi hitnek nevezünk. Ábrahám hite a keleti ember gondolkodását tükrözi, mely a mi nyugati szemléletünkbe nehezen fér bele.

Mert a nyugati ember azt, aki Isten parancsára elköltözik egy ismeretlen országba, és kész akár fiát is feláldozni az Úrnak, azt nem hívőnek, hanem fanatikusnak nevezi, akit azonnal pszichiátriai kezelésre kell beutalni.

Így a mi hitünk inkább elméleti, amiben nincs semmi meghökkentő, és nincsenek csodás vonásai. A mi hitünk a hagyományokhoz van láncolva, és különböző jól megfogalmazott ellentmondást nem tűrő dogmákkal van alátámasztva.

S csak sóhajtozunk; de jó lenne olyan tapasztalatokat szerezni, mint Ábrahám! De jó lenne úgy hinni, mint a pátriárkák! De jó lenne úgy szeretni Jézust, mint az apostolok!

Isten válasza ma erre a sóhajra; „Ezt cselekedd, és élsz.” (Luk.10:28)

 „egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte… Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.” (Róm.13:8-11)

---------------------------------------

A bölcs tanítás hallgatása

Add a te elmédet az erkölcsi tanításra,

és a te füleidet a bölcs beszédekre. Példabeszédek, 23,12

"Miután akaratának megismerését, mennyei bölcsességét, s a Szentlélek világosságát kérte, a hívő kutatni kezdi a Szentírást és azok a szakaszok, melyek addig sötétek voltak értelme számára, hirtelen világossá válnak, és kötelessége is oly tisztán tárul fel előtte, mint soha azelőtt. Jézus mondta: "Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok." (Jn 7:16-17) 
  Az isteni igazság megismerését azoknak ígérte az Úr, akik engedelmességgel válaszolnak a kapott világosságra és igazságra. A szoros kapun való belépés nem a tudás vagy a gazdagság birtoklásától függ, hanem attól, hogy tanítható-e lelkületünk. Aki értékeli a mennyei világosság első fénysugarát, elfogadja azt és aszerint jár, összhangba hozza azzal cselekedeteit és megszentelődik általa, az még több fényt fog kapni. Megérti, hogy az örömhír a megváltás terve... 
  Aki engedelmes szívvel, készségesen cselekszi Isten akaratát, nemcsak hogy örömmel fogadja az igazságot, hanem komolyan kutat is utána, mint elrejtett kincs után. Alázatos és befogadó lelkülettel nyitja ki a Szentírást, keresi, hogy hogyan járhatna a világosságban, és azt kérdezi: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (ApCsel 9:6) Hajlandó feláldozni - ha kell - bármit, és mindent annak érdekében, hogy összhangba kerüljön Isten akaratával. 
  Nem mindig könnyű dolog engedelmességgel válaszolni Isten akaratára. Erős elhatározást igényel az, hogy belépjünk a szoros kapun és a keskeny ösvényen haladjunk, mely az örök életre vezet, mert minden oldalról hangok hívogatnak a tiltott mellékösvényekre. Akik szeretik a gazdagságot, a dicsőséget és a magas pozíciókat, azok nem fognak belépni a szoros kapun, míg meg nem válnak bálványaiktól. A keskeny kapunál nincs elég hely ahhoz, hogy e világ dolgait cipelve lépjünk be rajta. 
  Aki be akar lépni a szoros kapun, annak teljesen át kell adnia mindenét Istennek. Jézus mondja: "Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Mt 16:24) (Review and Herald, 1912. március 28.)