Michelangelo Buonarroti (1475-1564):

AZ ÉLET ALKONYÁN

Életem immár lassanként elér,
törékeny bárkán, tenger viharán át,
a közös révbe, ahol számadását
adja jó s rossz tettéről, ki betér.

Most látom, a szenvedélyes szeszély,
mely bálványommá a művészet álmát
tette, valójában milyen sivárság,
s milyen kín a vágy annak, aki él.

Szerelmi álmok, hiúk, üresek!
mi lesz most, hogy két halál is közelget?
Egy biztos, egy fenyegetőn mered rám.

Már nem nyugtat meg véső és ecset;
egyet kívánok: az égi szerelmet,
mely karját tárja felénk a keresztfán.

(fordította: Rónay György)
------------------------------------------
Lázár aggodalma--Kőszeghy Miklós--
Halott voltam, íme élek,
a sír mögöttem bezárult.
Élő vagyok, pedig holtan
láttak engem, gyenge testem
elárvult.

Élő vagyok, pedig haltam,
a halál volt a nyoszolyám,
de valaki megszólított:
Kelj fel, Lázár! Én várlak itt
egy lakomán.

Így ültünk tort együtt ketten:
Krisztus Jézus meg jómagam,
ami elmúlt, megvitattuk,
élet gondja, halál gondja
elsuhan!

Jó bort ittunk jó kenyérrel,
és megáldottál, hű Uram!
Körülnéztünk együtt ketten,
s kiáltottam: De sok halott!
Mennyi van!

Kelj fel, János! Kelj fel, Péter!
Férfi, asszony, gyermek: Jöjj ki!
Keljetek fel mindahányan:
kongó, árva lelketeket
mély sír őrzi!

-------------------------------------------------

Szent Igéd szerint vágyom élni,
Ó, Jézus Krisztus, Megváltó,
Törvényed a szívembe vésni,
Hisz nékem ez a legfőbb jó!
El nem mondhatom gyenge szómmal,
Mit tettél velem, Jézusom…
Megtisztítottál véred által,
S újjászültél, ó, Irgalom.
2. Szent Igéd szerint vágyom élni,
Erre bizton építhetek.
Nem veszhet kárba abból semmi,
Amit ígérsz, mind megteszed,
E világon elmúlik minden,
Az ég s föld egykor összedűl,
De mit megírtál szent Igédben,
Nem marad betöltetlenül.
3. Szent Igéd szerint vágyom élni,
Minden szava érték nekem.
Nem képes ember azt megmérni,
Egy szó több, mint a végtelen.
Csak egyet szóltál, s előállott
A teremtmények serege;
És most is, hogyha szólal hangod,
Olvad a szív kemény jege.
4. Szent Igéd szerint vágyom élni,
Gyermekhittel, ragaszkodón.
Bár minden bűnöm megítéli,
Reá bízom egész valóm.
Ó, Uram, segíts, hogy hűséggel
Mindenkor csüngjek szavadon,
Míg beteljesült reménységgel
Az örök Igét láthatom!
--------------------------------------------
82
Az Úr szeret, Ő jár veled Földön s tenger vizén,
Mint napvilág, Úgy süt reád Arcáról égi fény.
2. Az Úr megáld, Vigyáz reád, Bármerre visz utad,
És szüntelen, Nap éjjelen Békét s nyugalmat ad.
3. Az Úr vezet Fogván kezed, A jobb hazába át,
Veled marad, Győzelmet ad S áldását ontja rád.

------------------------------------------------------

587
Ó, fogd kezem, Vezérem, S vezess tovább;
Míg boldog célom érem Majd odaát!
Mert nem tudok én járni Tenélküled,
Csak Véled jó haladni, Uram, Veled!
2. Takard be nagy kegyeddel Gyenge szívem,
Hogy búban és örömben Békém legyen!
Hogy lábadnál pihenjek Mint gyermeked;
Bezárt szemmel követlek, Uram, Téged!
3. S ha néha nem is érzem, Mily nagy erőd,
Te célhoz viszel engem, S e hit betölt.
Csak vezess, én Vezérem, és fogd kezem,
Míg örökre elérem Az üdvhelyem!
-------------------------------------
416
Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak Belé veti,
Azt folyton áldja, őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj és jajszó mit ér,
Ha sebeink még jobban fájnak, S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz,
Az Úr-rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz!
Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak, s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott;
A mennyből gazdag áldást juttat, S majd Jézus ád szép, új napot!
Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

--------------------------------------------------------