--,,-,,,-,,,,,,,,,-,,-,-,-,,,,-,-,-,-

A jó példa követése jó sorsot hoz Jeremiás 35,12–19

A Mindenható milyen nagyra tartja az engedelmességet. Az Ószövetség és

az Újszövetség számos története és mondata utal erre, mint például: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál...” (1Sám 15,22) Miért? Örömét leli Isten abban, hogy az embereket irányíthatja, afféle szórakozás gyanánt? Nagyon hitvány emberi gondolat lenne ez. Ezzel szemben az engedelmesség nem más, mint a jó tanács megfogadása. Istent nem pusztán hatalma és felsőbbsége emeli parancsosztó szerepbe, hanem bölcsessége és irántunk bizonyított szeretete. Jézus mondta: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” (Mk 2,27) Az ember javát szolgálta Isten parancsalkotása. Ezt belátni, vallani nem is túl nehéz. A gyakorlatban azonban komoly gondjaink akadnak az engedelmességgel. Gyakori

a mérlegelés, tépelődés. Sok kedvezőtlen hatás töri le lelkesedésünket, olyanok

például, mint mások önző és az igazságot is elferdítő bibliaértelmezése, a nevetségessé válás érzete és ezekhez hasonlók. Honnan merítsünk erőt?

Az engedelmességhez kellő erőforrást biztosíthat, ha a próféciában szemlélhetjük, hogyan tartja nagyra és jutalmazásra méltónak a hatalmas Isten az engedelmes emberi magatartást. Jó lenne, ha elegendő ok lenne az engedelmességre az, hogy mit gondol rólunk és dolgainkról Isten! /KB/

„Kelj fel, kiálts a te Istenedhez!” Jónás 1,1–6 Jónás történetét a kétségbeesés, a tudatlanság, a reménytelenség és a bizonytalanság

hatja át. A bajba keveredett emberek hiedelmei, mindazok,

amiket korábban a képzelt, kitalált istenekkel kapcsolatban gondoltak, egyszerre szertefoszlottak. Miért? Mert pontosan tudták, hogy a hitüknek semmilyen alapja sincs. Ugyanezt gondolja a hitről ma is az ember, de már felvállalva érzelmeit, tagadva az istenségeket, közöttük még a létezőt is.

Ha pedig egy kicsit továbbgondoljuk Jónás történetét, akkor kiderül, hogy

valóban értelmetlen a kitalált istenekhez könyörögni, azok bizony nem léteznek, tehát nem is segíthetnek. Van azonban élő Isten, aki hall és cselekszik. A történet érdekes részlete, hogy éppen csak az nem imádkozott, aki ismerte az élő Istent. Manapság nem ismétlődik meg ugyanez a jelenség? Sajnos a válasz ez: dehogynem. Mindenféle hiedelmekbe kapaszkodnak az emberek, miközben a keresztyének hite nem lángol, nem mutat utat a megoldáshoz. Az a sok-sok keresztyén, akiknek milliárdosra tesszük a létszámát, nem harsogja Isten segítő munkáját annyira, mint a bankok, csodaszerek, fogyiklubok, önsegélyező

egyesületek a maguk kétes megoldásait. Legyünk olyan hívők, akik a leglelkesebben és a legtudatosabban kiáltanak Krisztushoz, abban a biztos reményben és meggyőződésben, hogy ő tud igazi megoldást hozni a mai ember problémáira is!

-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,,-,-,-

Nehéz idők, áldott inspirációk Jeremiás 36,1–10

A Jeremiás általi rémisztő prófécia céllal írattatott meg. Bejelentette a közelgő, elkerülhetetlen eseményeket, amelyek mindent átformálnak majd. Izrael népe a babiloni fogság alatt sokat tanul és tisztul majd. Miért hirdeti ki Isten előre, hogy mit fog cselekedni? Nem fognak így elmenekülni az emberek a felelősségre vonás elől? A mindenható Isten nem egy elkerülhető és kijátszható ellenőr. A közelgő nyomorúság azért lett meghirdetve, hogy esélyt kapjanak az emberek a változásra. Sokkal bölcsebb a hírből hallott veszedelmet komolyan venni, mint megvárni, amíg rátör az emberre. Isten döntéshelyzetbe hozta és hozza ma is az embert. Nincsenek nyitott kérdéseink azzal kapcsolatban, hogy az ember élete mérlegre lesz téve. Tudjuk, hogy mindenkit el fog érni a számadás, és azt is tudjuk, hogy annak a pontos ideje rejtve van előlünk.

Mit várt Isten a meghirdetett prófécia hatására? Azt, hogy az emberek magukba szálljanak, elismerjék, hogy megérettek az ítéletre, befejezzék helytelen cselekedeteiket, és keressék a megbékélést Istennel. A menny ura megszentelni és ezáltal megmenteni szeretné az embert. Ezt a szeretetet kell tudnunk felismerni, amikor ma, modern körülmények között olvassuk a Bibliát!