Hajótörés a hitben 1Timóteus 1,18–20

Talán nem meglepő, hogy aki a legtöbbet munkálkodik az apostolok közül,

ilyen tisztán megfogalmazza a hitben való hajótörés okát, és az ellene való

harcot. Az ember egyik problémája az lehet, hogy kételkedik abban, hogy

Krisztus az ő életében is beteljesíti tervét. Ennek a kétségnek a következménye, hogy a saját lehetőségeit használva, az általa elképzelt tervet próbálja megvalósítani, vagy éppen az Úr tervét, de emberi eszközökkel. De ez egyik sem nemes harc, inkább csalásnak nevezhető.

A másik probléma ebből következik, hogy a kételkedés Krisztussal szemben is megmutatkozik, és a vele való személyes közösség helyett a holt betűk követése válik fontossá. A harmadik probléma, hogy az újjászületés után a Szentlélek által a lelkiismeret nagyon érzékeny műszerként jelez, egészen addig, míg a jelzéseket figyelmen

kívül nem hagyjuk. Emiatt azután egyre gyengébben, egyre ritkábban

jelez a lelkiismeret. Olyan ez, mint az iránytű nélkül maradt tájfutó. Teljesen bizonytalan az irányválasztása. Esetleges vagy éppen lehetetlen a célba érése. Pál apostol azt az utat ajánlja Timóteusnak, ami számára eddig megoldást jelentett. Neked is ez lehet a megoldás!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,

El ne pártoljatok! 5Mózes 11,8–21

A választott népnek nagy kísértése volt az ígéret földjén, hogy a honfoglalás után megmaradt őslakosok szokásait tanulják meg. Mindig nehezebb az Úr igéjét követni, mint azt tenni, amit a többi ember. Gyülekezeteinkben is okoz problémát egymás cselekedeteinek követése. Néha több kísértést jelentünk egymásnak, mint segítséget. Pedig Isten azért helyezett közösségbe bennünket, hogy bátorítsuk a másikat, segítségére éljünk. Ez úgy valósulhat meg, ha először Isten szavára figyelünk, azt igyekszünk megérteni, és utána keresünk olyanokat, akik hasonlóan értették meg az Úr akaratát. Minden emberi gyakorlatot az ige mérlegén kell lemérnünk, különben elfordulunk Istentől,  és akkor annak következményeivel kell számolnunk. Ezek a következmények figyelmeztető jelek, hogy keressük a visszavezető utat. Engedjük, hogy Isten megmutassa, hol tart az életünk! Ő jót tervezett felőlünk, és ezt akarja

valóra váltani!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Imatárgyaink kiterjesztése 1Timóteus 2,1-4

Megdöbbentő, hogy mennyire magunk körül forgunk az imaéletünk területén. Készek vagyunk imádkozni azért, hogy jobban tudjuk végezni a

szolgálatunkat, nagyobb kegyelmi ajándékok legyenek az életünkben, sikeresebben tudjuk végezni küldetésünket. Pál apostol arra kéri Timóteust,

hogy egészen tág körre terjesszék ki az imádkozást: minden emberért. A

pontosításban pedig azokat sorolja fel, akik többet tehetnek azért, hogy

eredményes lehessen a lélekmentés. A zavartalan környezet sokkal hasznosabb, mint az üldözés. Pál apostol ezt a saját bőrén tapasztalta, sőt, ha nincs üldözés, tovább végezhette volna azt a munkát, amely már így is megdöbbentő a Bibliát olvasó ember számára. Bizonyosan kedves az Úr előtt, ha másokat is fontosnak tartunk az eredményes misszió előmozdításában. Tudsz-e úgy imádkozni a hatalom embereiért, mint akik fontosak a lélekmentésben?

Tudsz-e úgy imádkozni értük, mint önmagadért? Isten szeretné formálni

gondolkodásodat, imaéletedet. Azt kéri tőled, hogy ne csak akkor

imádkozz a hatalom gyakorlóiért, amikor a vezérfonal erre buzdít, hanem

rendszeresen, őszinte szívvel!