Zsoltárok LXIX:14-37

14-22. vsz: Végtelen irgalmad szerint fordulj hozzám. A zsoltáros emberektől még szánalomra sem számíthat, ételébe mérget tesznek, ecettel itatják. Hittel fordul Istenhez: Ismeri az Ő kegyelmét, szabadítását, melyet a szövetséges nép oly sokszor átélt.

23-29. vsz: Töröltessenek ki az élet könyvéből. A zsoltáros nem ismeri az ellenség szeretetét. Átkot szórva kér Istentől büntetést rájuk.

30-37. vsz: Dicsérjék őt egek és a föld. Zárás: hálaének. Látja helyzetét és benne a szabadító Isten jelenlétét. Isten magasztalása fontosabb mindenféle áldozatnál.

Napi gondolat:

„Látják ezt majd a szenvedők és örülnek, ti Istent keresők, elevenedjék szívetek” (Zsoltárok 69:33)

A zsoltárost a gyülekezethez, az Istenhez való ragaszkodásában gúnyolják, emberektől segítséget nem várhat, amibe már belebetegedett. Ő továbbra is áldja Istenét. Nem távolodik el emberileg Istentől, melynek gyümölcse: Isten az Ő szabadításával veszi körül.

Életünkben tudjuk hittel, Istenhez és gyülekezethez tartozással elfogadni Jézus Krisztus szabadító kegyelmét. Ámen.

Imádság:

Úr Jézus Krisztus! Sokszor türelmetlenek vagyunk Veled szemben, nehezen viseljük a környezetünk reagálását.

Könyörülj rajtunk, adj erőt, hogy mindenkor hittel ragaszkodjunk Hozzád, gyülekezetünkhöz, hittel várjuk a Te szabadító kegyelmedet. Ámen.

A SZIGET
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt
nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! ? válaszolt a Büszkeség,- itt
minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és
boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki,ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a

SZERETET!!!