Andreas Gryphius: Szonett a kenyéradó Úrról

Akarsz továbbra is, te bús szív, búslakodni?

Nyeled keserűen a száraz kenyered?

Italod sós-fanyar könnyekkel kevered? –

Urad halálosan szeret! Ha nem tud adni

Tanácsot senki, Ő nem fogja megtagadni.

Éhséget nem tűr Ő, megadja így neked

A kínban ételed. Áldván a keveset

Megsokszorozza Ő. Ha népét jóllakatni

Akarja s oktatni Fülöpöt, elfut az

Ínség. Ó, éhezd Őt mikor magát, igaz

Mennyei kenyeret, úrvacsoránkban adja!

Ha nincs próféta már, ha Sálem torz Igét

Hall Mózes székiből: Rá néz város, vidék.

S az elepedtet Ő hajlékába fogadja.

Andreas Gryphius – Szénási Sándor

Siklós József:  Gyomor vallomása

Többre értékeltem

Áldásnál – a lencsét,

Zsarnokká lett rajtam

Csúf telhetetlenség.

Sóvárogva vártam

Ínyenc csemegékre,

(föld kétharmadának

Volt-e még ebédje?)

Válogattam váltig:

„Más kéne, nem így jó!”

Félem, hogy számon át

Ronthat meg a Kígyó,

Pedig a szívembe

Lopta be a mérgét,

S míg belesütötték

Fák megőrölt kérgét

Sokan kenyerükbe,

Így maradtak élve,

Magamét bírálta:

„Friss, puha, fehér-e?”

Sötét zugba bújva

Magam falatoztam...

(öt kenyér – ötezret

Táplált: megosztottan!)

„Istenük a hasuk,

Végük veszedelem...”

- Hasam bálványától

Szabadíts meg engem!

Negyvennapi böjtöt

Ki vállaltál értem:

ÖNMAGADDAL táplálj

Borban és kenyérben!

Siklós József (Hozsannázó napok, III. Kötet. 608.old)

 

 

 

Szabolcska Mihály:BÖLCS SALAMONNAL

A gazdagnak sok az irigye,
Szegénynek a nyomorúsága.
A gazdag kevélységre hajló,
A szegény könnyen szolgaságra.
Nekem egyik sem kenyerem…
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó, ments meg engem, Istenen!

Voltam én már szegény, de akkor
Nyomorúságát föl se vettem.
Jövőm hite, e szép szivárvány
Diadalívben állt felettem!
Légy ez utánra is velem,
S a gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!

Csak annyit adj, hogy kenyerünkből
Másnak is merjünk szegni bátran,
De bűntársává ne lehessünk
Senkinek a hivalkodásban.
A bőség könnyen bajt terem…
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!

Túrmezei Erzsébet: MA

Erődet egy napra kérem. Uram,  ma áldd meg életem,
de csak azt add meg énnekem,amire ma van szükségem.

Minden napnak más a terhe. Új gondot hoz minden új nap,
s ma nem tudhatom, hogy holnap mit mérsz Atyám, gyermekedre.

De egyben bizonyos vagyok: megújuló hűségedben.
Ma is az hordozott engem, s holnap is rátalálhatok.

Ma légy velem, Szentlelkeddel, hogy a kötelék, mely veled
összeköti életemet, holnapig se szakadjon el!

Hiszen irgalmas hű kezed új meg új szabadítással
szövi szüntelenül által napjaimat, életemet.

Lépésről lépésre vezet. Minden gondom rávethetem,
amíg egyszer megtehetem legutolsó lépésemet.

Túrmezei Erzsébet

 

 

Haluszka Margit: CSAK EGY NAPRA

Nem kutatom a jövendőt,
várjanak bár hosszú évek.
Naponként hordom keresztem,
csak napokból áll az élet!

Egy nap gondja sose súlyos,
egy nap terhe sose fáraszt.
És az erő mindig oly nagy
mit rám az Ég kiáraszt.

Csak egy napra, csak egy napra
adj erőt és győzedelmet!
Csak egy napra, mindig mára
S holnap mindent újra kezdek!

Csak egy napra legyen enyém
hit, szeretet, remény, jóság,
S naponkénti győzelmekből
lesz az örökkévalóság.

Mindennapi kenyerünket
lelki-testi táplálékban
csak naponként add meg nekünk,
s akkor bízva, bátran lépünk,
bár előttünk szakadék van.

Csak egy napra! Így épül föl
míg a célhoz el nem érek,
naponkénti győzelmekből:
diadalmas örök élet!

Haluszka Margit