FÉNYE VILÁGÍT 

Lukács 24:50-51

Kiviszi őket Jeruzsálemből

Betániáig viszi ki Ő,

két áldó karja kék felhőt tartva

szemük láttára az égbe nő,

Elszakad tőlük, eggyé a mennyel.

Ott várja Atyja győztes Fiát.

Mennybement Jézus fénye világít:

bevilágítja Kálváriánk…

            Kárász Izabella  (Fényből fényességet, )

ÍGY TÖRTÉNT 

Lukács 24:36-52/a

ELŐSZÖR: megjelent békességet kívánva

s a régi tizenegy  hódolattal imádta.

Első rémületük: - valami lelket látnak -

eltűnt, mikor szemük hitt már a nagy csodának.

Lábait, kezeit sebeinek helyével

megmutatta nekik s ők hallal, lépes mézzel

Megkínálták Uruk, Aki elébük tárta

saját útját, utunk,- készülve búcsúzásra.

A nagy parancsot is hogy majd tanúi lesznek

vértanú   papjai  a győzelmes keresztnek.

Saját maga helyett Szentlelkét megígérte,

AZTÁN azt a helyet velük elhagyva, ér-e

szelíd Bethánia  szeretett határába.

VÉGÜL áldania  kezeit amint tárta

hirtelen elszakadt a földtől. Sehol nem volt.

Kéklő felhő alatt  átölelte a mennybolt.

Ők néztek utána. A megnyílt égben látták

Atyja jobbján állva – s hódolttal imádták.

   Kárász Izabella, (Fényből fényességet, )

910(Krisztus mennybemenetele, Luk 24,50)

EGYETLEN VÁGYAM  

Minden szavam érjen az égbe fel, minden dal, mit az ajkam énekel.

Minden betű, mit leír a kezem,  a Tied legyen, én Istenem!

Minden sóhaj, mely ajkamon fakad, minden, mi éget, itt, a Nap alatt,

minden, mi fájó, én azt leteszem, és azután már észre sem veszem.

Minden reménység, amely összetört,  minden ima, mit lehúzott a föld –

és Tehozzád, ó, fel soha nem ért, íme, itt zokog, bűnbocsánatért.

Minden idő, mely hasztalan suhan, e sártekén, ez örök borúban,

add, hogy eltűnjék: Téged lássalak, és mindörökké Téged áldjalak!

Minden időmet Te oszd be, Uram, hogy Hozzád érjen egykor az utam!

egyetlen vágyam csak az lehet nekem,  hogy Tied legyen egész életem!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet