AKAROM  

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely meg jelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon.

Legyek a vén föld fekete szívéből

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam,

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit a tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.

   Reményik Sándor, (Isten közelében, 17)

SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ

                                                       

Szeress, amíg szeretni tudsz,

Amíg szíved érzőn dobog,

Mert ha már a tüze kihűl,

Ha benne a láng ellobog, -

Ami ezt a veszteséget

Felülmúlná, nincs olyan kár:

koldusnál is koldusabb vagy,

Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad

Éreztetni szereteted.

Jöhet idő, amikor már

Tennéd ezt, de nem teheted.

Fordulhat a sorsod balra,

S arra leszel utalva majd,

Hogy a mások szeretete

enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Olyan rövid az életed:

gyűlölettel, rút önzéssel

Szépségeit tönkre ne tedd!

Szeress, amíg szíved dobog,

Szeress, amíg ajkad lehel:

 Úgy visz Jézus a szeretet

Országába, a mennybe fel.

            Novák László

KÉSZEN VAGY-E?

Boldogan élsz, mert fiatal vagy,

Jársz és futsz és pihenned sose kell;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Gyűjtöd a kincset, nő a vagyon,

Telve a tested ifjúi erővel;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Szállnak az évek, fut az idő,

Most az ajkad vidáman énekel;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Oly hamar eljön, leszáll az est,

Ballagsz csöndes, szomorú lélekkel,

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

            Gerzsenyi Sándor

 

AZ ÚR JÉZUS FÁI

Ott a kedves őszi napsugárba kint,
gyümölcstől hajol meg a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel termett meg mindenik.
Hű kertészünk szíve úgy örül nékik.
Az Úr Jézus fái emberéletek.
Én is az ő kedves fája lehetek.
Kertjébe fogadta kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam azóta nekem:
Hogyha majd megérint ősz hideg szele,
állhassak előtte gyümölccsel tele.
Túrmezei Erzsébet