Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Ó, GYŐZELMES, NAGY KIRÁLYUNK

Ó, győzelmes nagy Királyunk, Ki által nyertük váltságunk,

Milyen nagy dicsbe mentél. Isten jobbján fönt a mennyben,

Az égi lelkek körében, Királyi székbe ültél.

Üdvben, fényben, fenségesen, Győzelmesen   uralkodol.

   Ég és föld csak néked hódol. A kérubok nagy serege,

Szeráfok ékes éneke Tenéked zeng, Királyunk.

Te meg szerzéd, ó, Mesterünk,Az örök üdvöt minekünk,

Melyért mi áldva áldunk. Zengjen, csengjen  a dicséret

És tisztelet, hálaének Dicsőséges szent nevednek!

Jézus, várunk kegytrónodról, Hol győztesen uralkodol;

Jöjj, mint egykor ígérted! Hozzánk oly irgalmas voltál,

Hogy véreden megváltottál:Vidd győzelemre műved!

Addig mindig imádkozva És vigyázva  várunk Téged,

Hogy majd együtt legyünk véled.

(énekszöveg)

            KRISZTUS AZ ATYA JOBBJÁN  

Fent van, Nékem Közbenjáróm az, Atyánál székhelyed.

Honnan nagy hatalmas kézzel szolgáid védelmezed.

Fent ülvén a dicsőségbe‘ koronát fejedre téve

áldnak és dicsérnek ott s hódolnak az angyalok.

Elvégezted nagy munkádat, Önmagad feláldoztad.

bűnei kötelékéből  népedet feloldoztad.

Azzal nékünk üdvöt adtál, hogy miérettünk meghaltál.

Hogy a sírból kijöttél, feltámadást szereztél.

A Te működésed mostan a szentélyben odafent,

Hogy terjeszd az élet-erőt Igéd által idelent.

Bárkinek is adsz kegyelmet. kik Tehozzád hittel jönnek;

Nékünk azt már megadtad,vegyed érte hálánkat.

Néped neve fel van írva melledre, ó, Jézusom.

Akik Hozzád jönnek sírva, elfogadod, jól tudom.

Képviselve vagyunk Véled, Isten elfogadott téged

mi helyettünk. És Te ott készíted a hajlékot.

Nem felejtkezel meg, ó, Te azokról sem Jézusom,

Kik még a világban élve nem haladnak utadon.

Értük kéred szent Atyádat, hogy kímélje meg e fákat,

melyek még gyümölcs helyett csak levéllel díszlenek.

Szenvedésed érdemét az Isten tudja jól, nagyon,

És helyettesítesz minket örömmel mindenkoron;

Azon vagy, hogy Isten nékünk adjon békét, legyen vélünk,

s hozzád vonja mindazt majd, ki eddig távol maradt.

Ó, nagy Főpap, légy Te áldva, hogy oly jó vagy mihozzánk,

Nem vagy olyan messze tőlünk, áldásod adtad reánk.

Érdemeddel védj meg minket, esedezzék értünk Lelked,

S ha e földről távozunk, végy öledbe Jézusunk.

(énekszöveg)