AUGUSZTUS 31. Egyiptom ítélete Ezékiel 29 Az egyiptomi fáraó elleni prófécia két alapvető okot jelöl meg mint Isten ítéletének az alapját. Egyrészről a fáraó Tírusz királyához hasonlóan gőgös felfuvalkodottsággal isteni hatalmat igényelt magának, másrészről a Babilonnal való szembenállásban segítségért hozzá folyamodó Izraelt hamis reményekkel kecsegtette. A szükségben lévőnek sokszor már az felüdülést jelent, ha ígéretet kap arra, hogy amennyiben kritikusra fordulnak a dolgai, akkor megérkezik a segítség. Ígéretet kapni pedig könnyen lehet, sokféle szándéktól vezérelve... Lehet ígérni jó szándékkal, ám a felelősség tudatának hiányával. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy hiába a segítő szándék, de soha nem is voltak meg a feltételek az ígéret megtartására. Vannak, akik a segítség legkisebb szándéka nélkül ígérnek, bízva abban, hogy soha nem kerül rá sor, vagy elfelejtik azt. Mások ígérnek, mert terhükre van a pártfogást kérő, és úgy gondolják, így le- het tőle legkönnyebben megszabadulni. Hívő emberekként jó megtanulni azt, hogy soha ne tegyünk könnyelmű ígéreteket másoknak, hiábavaló reményt ébresztve. Nem véletlenül tanít az ige, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen” (Mt 5,37)...  Absolon, a lázadó fiú 2Sámuel 15,1–16 Absolon lázadásának hátterében családi tragédia húzódik meg (lásd 2Sám 13–14). Olyan események történtek, amelyek sok sebet okoztak, amelyekben nem történt rendezés. Dávid elveszítette apai tekintélyét fia előtt, Absolont pedig egyetlen dolog foglalkoztatta, hogyan állhatna bosszút apján. Ki hibázott, ki miatt történtek így a dolgok? Nagyon jó lenne, ha ennyire leegyszerűsíthetőek lennének a dolgok, mert akkor megnevezhetnénk a hibást, és felmenthetnénk a többieket. Apa és fiú kapcsolatában azonban min- den érvet felülír Isten törvényének a parancsa, hogy „tiszteld apádat és anyádat” (2Móz 20,12). Ez alól a parancs alól nincs feloldás. Nem tanít sehol Isten igéje arra, hogy milyen esetekben nem kell a szülő iránt tiszteletet tanúsítani. Absolon nem egyszerűen a király elleni csínyt követett el, hanem apjával szemben lázadt fel. Fájdalmas szemlélni, hogy milyen kitartást eredményezett apja elleni ellenszenve négy évig munkálta tervének végrehajtását. Elkeserítő az is, ahogyan a végső lépésre elszabadítja magát – tudta, hogy mit jelent Dávidnak Isten és a vele való kapcsolat, ezért vallásos ürüggyel tévesztette meg apját. Szomorú apa és gyermeke között ilyen kapcsolatról olvasni, ami csak fájdalmat jelent mindenkinek. Imádkozzunk, hogy soha ne ismerjük ezt családjainkban! Törekedjünk inkább szüleink iránti tiszteletre!