AUGUSZTUS 29.  Az istenített piacrendszer jövője Ezékiel 27,1–10.25b–36 Az embereknek vannak álmaik, amiket szeretnének megvalósítani. Általában ezek az álmok az anyagi helyzettel és a karrierrel kapcsolatosak. Ebben a fejezetben látjuk Tírusz dicsőséges világpiaci rendszerének bukását, amely megsemmisül Isten lehelete előtt. Lesz egy nap, amikor a mai világrendszerünk is meg fog semmisülni, az, amelyben fiataljaink annyira szeretnének előrelépni. És nem is az ambícióval van itt a gond, vagy azzal, hogy az ember szeretne egyről a kettőre jutni, hanem azzal, hogy ki vagy mi van az első helyen. Az üzlet az üzlet – szokták mondani. Akkor félre kell tenni családot, barátot, testvért és még Istent is!? Isten az első helyen szeretne lenni az életünkben, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem lehetünk jó vállalkozók vagy üzletemberek. Sőt, igazán Isten áldásával mutatkozik a várva várt előrehaladás. Jézus tanítványainak megadja a boldogulás receptjét: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,33). Teljesítsük az ígéret feltételét, és csodálatos módon fogjuk átélni Isten gazdagságának „ráadásait”.  Ne igazodjatok korábbi vágyaitokhoz! 1Péter 1,13–16 Egész héten keresztül Isten az ő szentségére hívta fel figyelmünket, és arra, hogy elvárása nem kevesebb, mint a szent élet. Mai igénkben a szentség megvalósulásának egyik feltételét látjuk, mégpedig azt, hogy ne igazodjunk a korábbi tudatlanságunk idejében meglévő vágyainkhoz (14. v.). Megtérésünk előtt bűnös vágyak éltek bennünk, hiszen azt írja Dávid: „Lásd, én bűn- ben születtem, anyám vétekben fogant engem” (Zsolt 51,7). Megtérés után meg- maradtak-e még ezek a vágyak? Biztos, hogy nem olyan mértékben, mint azelőtt, de mégis, kísértés formájában előjöhetnek. Ilyenkor két lehetőség áll fent: vagy megteszem azt, amire a testem vágyakozik, és ezzel hozzáigazítom életemet, vagy pedig ellenállok, és Isten szentségét tartom fontosabbnak. A kérdés az, hogy ki vagy mi az életünk zsinórmértéke. Kik a példaképeink? Kivel és mivel van tele életünk? Olyan lesz az életünk, amilyenné tesszük. Amivel megtöltjük, azzá lesz. Tagadjuk meg emberi vágyainkat, és éljünk az Isten akarata szerint (1Pt 4,2)!

-,-,-,-,-,,,,,--,

Krisztus közbenjár értünk János 17,20–26

Továbbgördül és kiteljesedik a gondolatmenet Jézus főpapi imádságának

befejező egységében. Miután szólt Istent dicsőítő engedelmes küldetéséről és

minket megtartó szándékáról, végül mindennek a célja derül ki „mai” könyörgéséből.

Ennek meghatározásában segítenek a feltűnően refrénszerű motívumok:

Krisztus szándéka, hogy az Atyával való tökéletes egység és harmónia a

benne hívőket is jellemezze (21–23. v.). Ez az egység a bizonyítéka annak, hogy

Jézus az Atyától származik. Semmi sem hirdeti ugyanis őszintébben és világosabban

Megváltónk istenségét, mint az ő létének hatása bennünk. Egységünk

Istennel, és ennek nyomán egymással való egységünk egyértelműen elárulja,

hogy példaképünk és vezérünk a mennyei tökéletesség Ura. Ha pedig Jézussal

egységben és harmóniában élünk, akkor egymással is ugyanilyen viszonyban

kell lennünk, hiszen az ő szeretetegységet munkáló természete átjárja lényünket.

Azért kínálja föl és kezdeményezi e bensőséges kapcsolatot az emberrel,

mert jót – azaz kiegyensúlyozott, áldásokban bővelkedő életet – akar nekünk.

Jól tudja, hogy fedezet nélküli üres elveknek, paragrafusoknak, reklámszlogeneknek nincs értéke. Adjunk hálát Krisztus Urunk számunkra üdvös szándékáért!

Nincs más dolgunk, mint belesimulni ebbe. Igyekezzünk erre ma is! Ne

feledjük: kapcsolataink Jézusról prédikálnak vagy Jézus ellen!