A szolgálat útja Márk 10,32–45

A szolgálat útja nincs kikövezve. Jézus tudta ezt, és földi élete során vállalta

az ezzel járó megpróbáltatásokat. Lábai sokszor kisebesedtek, teste elgyengült,

ám lélekben erős volt. Tudta, hogy miért jött, kikért jött és hogy mi

mindennek az ára. Tanítványainak elmagyarázta, igaz, ők nem értették, csak

feltámadása után. Amikor az ördög megkísértette a pusztában, Jézus visszautasította az ördög által felkínált „kedvezményeket”. Így a szolgálat útja továbbra is gyötrelmes és kínkeserves út maradt számára. Jézus értünk vállalta

a szolgálat útját. Ő nekünk szolgált azzal, hogy felvette a mi terhünket, és

kitartóan vitte a Golgota felé. A tanítványok sokszor nem értették, hogy miért

is kell ezt az utat járni. Talán velünk is előfordul, hogy könnyíteni szeretnénk

szolgálatunk terhén. Olykor talán szeretnénk megszabadulni tőle. Nem

vétkezünk, ha azért imádkozunk, hogy Isten küldjön munkatársakat, és így

könnyítsen a szolgálatunkon. De ami a mi részünk, azt mégis nekünk kell elvégeznünk.

Az Úr szolgálatában személyre szabott küldetésünk van. Lehet,

hogy nem lesz részünk felmagasztalásban és előléptetésben azért, mert kitartóan

végezzünk munkánkat. Nagyravágyás és becsvágy lenne, ha az Úrtól

ezért már most jutalmat követelnénk. Nem kell követelnünk, még kérnünk

sem, hiszen ő megígérte az élet koronáját mindazoknak, akik halálukig hűséggel

szolgálják őt. Jakab és János előre szerette volna tudni, hogy jutalmuk

bőséges a mennyekben. Ha Jézus ígéretet tesz, akkor ez megkülönböztetést,

esetleg rangsorolást jelentett volna a tanítványok között. Harag és pártoskodás,

gyűlölet és irigység költözött volna a szívükbe. Jézus ehelyett figyelmüket

visszairányítja a szolgálatra, és rámutat arra, hogy jobban teszik, ha

követik az ő példáját. „Taníts, Uram, meghajlani, mint szélben az aranykalász...”

Ez lenne tehát a szolgálat lényege. Meghajolni és lehajolni, másokat

kiszolgálni és felemelni úgy, hogy nem mi, hanem az Úr Jézus és az ő neve

válik ismertté mindenki előtt. Emberfölötti szolgálat ez, de a Szentlélektől

nyert rendkívüli erő képesít erre. Nézzünk fel Jézusra, és kövessük nyomdokait

a szolgálat útján! /

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE

Csodálatos könyv! Nem egyéb ez,

mint a nagy Isten levele,

Mit intéz minden gyermekéhez

És ébrenlétre int vele,

,,Írd!’’ - a parancs így hangzott régen,

- És írja János, amit lát -

,,Olvasd!’’ - szól most a hang ekképpen,

S halld meg benne Isten szavát!

,,Eljő az Úr!’’ - hangzik a könyvben

A lelket keltő híradás.

Ne menj tovább közönnyel, könnyel,

Figyelj a szóra, hallj és láss!

,,Eljő az Úr’’ - kiált a szó rád,

Eljő, talán ma, úgy lehet,

s mert nem tudod a napot és az órát,

Siess menteni lelkedet!     Ismeretlen szerző