El nem fogyó irgalom Jeremiás siralmai 3,1–24

Milyen jó, hogy Isten nemcsak haragszik, hanem irgalmas is! Isten nemcsak

büntet, de kész segíteni azokon, akik bajban vannak. A jerikói vakokat

el akarták hallgattatni, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, Dávidnak

Fia, könyörülj rajtunk!” (Mt 20,30–31) Jézus nem ment el mellettük úgy, hogy

ne segített volna rajtuk. Megszánta őket, és szemeiket megnyitotta, hogy lássanak.

Jelenlegi körülményeink bármennyire is elkeserítőek legyenek, nem

szabad elfelejtenünk, milyen irgalmas Istenünk van! A helyzetünk sokkal

rosszabb is lehetne, mert nagyon sokszor tapasztalhattuk, nem azt kapjuk,

amit érdemlünk. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.” (22. v.) Az a felismerés, hogy Isten irgalmának még nincs vége, a reménységet táplálja bennünk. Lelkiállapotunk vagy helyzetünk megváltozhat,

a sírást és elkeseredett lelkiállapotot felváltja a hálaadás. „Az Úr az én

osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.” (24. v.)

Legyen hitünk és bátorságunk az Úrhoz jönni úgy, ahogy vagyunk, hogy

ez történjen velünk is!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-

„Nehogy megkísértsen a sátán!” 1Korinthus 7,1–6

Ma is nagyon időszerű az, amit az apostol írt a korinthusi testvéreknek.

Lehet hallani olyan házasfelekről, akik nem adják oda magukat egymásnak.

Megtörténhet ez, amikor harag van a házasfelek szívében, nem akarnak megbocsátani egymásnak, vagy túl elfoglaltak, hogy időt szánjanak egymásra.

Ne felejtsük el, hogy az alkalom szüli a bűnt! Számításba kell vennünk a sátán

szándékait, amelyek nem ismeretlenek előttünk. Nem szűnik meg kísérteni

Isten gyermekeit, hogy ha lehet, valamiképpen vétkezzenek. Ha a házasfelek

megadják, amivel tartoznak egymásnak, ez már egy jó lehetőség, hogy

ne essenek azokba a bűnökbe, amelyekkel a sátán kísérti őket. Ha a házasfelek

mégis megvonják magukat egymástól, közös megegyezéssel kell tenniük,

egy bizonyos időre, hogy még több idő jusson az imádkozásra.

A kísértés még nem bűn, de bűnné válhat, ha engedünk neki. Az egyik

mondás szerint „azt ugyan nem akadályozhatjuk meg, hogy a madár átrepüljön

a fejünk fölött, de azt már igen, hogy fészket rakjon a fejünkre”! Tegyünk

meg mindent, ami rajtunk áll, hogy ez soha ne történjen meg velünk

A megtérés a legjobb út Jeremiás siralmai 3,34–48!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Isten az ő igéje és Szentlelke által változást akar kimunkálni az életünkben.

Nem szűnik meg azon fáradozni, hogy jó belátásra bírjon minket.

„Vizsgáljuk meg útjainkat” – szólít fel az ige. Olyan utakat járunk, amelyekbe

beavatjuk az Urat, vagy nem törődünk vele? A helyzetünk, amibe azáltal

jutottunk, hogy nem figyeltünk az Úrra, egy jó lehetőség lehet, hogy elgondolkozzunk.

Nagyon fontos, hogy beismerjük, elismerjük vétkeinket az Úr

előtt, és megnevezzük azokat. A sírás is nagyon fontos, de nem az önsajnálat

miatt, hanem azért, mert bánkódnunk kell bűneink miatt, amelyekkel megszomorítottuk az Urat. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9) A gondolkozás megváltozása után változik meg az életünk. A bűnt bűnnek látjuk, elítéljük, nem

akarjuk tovább azt az életet folytatni, és az Úr jelenlétében új felismerést és

látást kapunk. „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” – kérdezte Pál, miután

találkozott a feltámadt Jézussal.

A megtért ember kész engedelmeskedni az Úrnak, és hálából, szeretettel

szolgálja őt.