BÁRHOGY TÖRTÉNT…

 (Elképzelt eset – egy édesanya levele szabaduló fiához)

 Szégyen borít, bánat takar, régen szorít, lázban zavar, >                            

 

börtönlakó lett a fiam, beleőszült már a hajam.                                                          

 Mit csináltál, mivé lettél, aki régen úgy szerettél,.                                       

mosolyogva játszadoztál, betegségből lábadoztál?                                                   

 Erőd, eszed hova tetted? Élet-kényért megvetetted!                                                     

Most csak bolyongsz igaztalan, mint egy  koldus,  világtalan……..,                      

 Szívem hasad, emlék marad, kisfiamnak keze  ragad .                                    

annyi ocsmány, undok bűnhöz, gyere már ki régi fűzhöz,                               

 és meséld el, hogy jutottál ilyen útra, hogy futottál                                            

  barát után keresgélve, itthon unalmasan élve…                                              

 Bárhogy történt, bármi lettél, bárhol is vagy, bármit tettél,                                      

 én örökre visszavárlak, a fiam vagy, s hogyha látlak,                                    

 örömkönny a szememben ül, lelkem megbocsát legbelül!                                    

  Csak jöjj, csak nézd hívó kezem, menny felé fordított fejem!                   

 Megbocsátás onnan árad, annak, aki most még lázad!                                          

2010. márc. 11.   Guti Tünde

KI NEKED JÉZUS?

 Ki nekem Jézus? Ezt kérdezed?Bármit is mondok, megmérheted!

Mennyi a hited és bízol-e Benne? Látod-e tisztán, neked jobb lenne,

hogyha a szívedet csak Neki adnád, gondban vagy jóban Ő lenne mannád!

 Ki nekem Jézus? Ez érdekel? Gondolat, érzés Hozzá terel?

Nincs meg a válasz még kérdésedre? Nyiss utat s válassz, várj feleletre!

Nézd, nekem Jézus igazság! Másnak…talán csak ember, prófétát látnak…

 Ki nekem Jézus? Ezt faggatod? Utána jártál, elmondhatod…

Nekem az ÉLET, a FELTÁMADÁS! Ő a MEGVÁLTÓM, nincs senki más! De most így végül kérdezlek TÉGED:.                                                        Ki  NEKED  Jézus,  és Istent féled?  2010. márc. 9.    Guti Tünde

JÖN A TAVASZ                                                                                                       Jön a tavasz napsugárban, idelibben a fényárban,

mosolyt hintve fűre-fára, hűs folyóra, vadvirágra.

 Jön a tavasz, sziporkázik,kint a mező meg-megázik,

nagyot sóhajt nyújtózkodva, madárdalba burkolózva.

 Jön a tavasz, meg-megszeppen,hópelyhektől meglepetten,

és bár deres, fehér a fű,mégis itt van, nézd, gyönyörű!                                          2010. márc. 8.     Guti Tünde

JÉZUS AZ ÚR!

 Úton vezérlő fényem! Bajban élő reményem!

Hallom, ha szívből kérem! Egyedül Jézus az Úr!

 Vártam s eljött, ha hívtam! Láttam, figyelt, ha vívtam!

Vallom, kiáltom nyíltan: Egyedül Jézus az Úr!

 Őriz a sötét éjben! Nem hagy örvénylő mélyben!

Megtart gyötrő veszélyben! Egyedül Jézus az Úr!                                                   2010. márc. 5.  Guti Tünde

HÁLÁS VAGYOK!

 Hálás vagyok mindenért, végtelen kegyelmedért!

Mikor Hozzád kiáltottam, meghallgattad s eljutottam

kereszted elé  Hálás vagyok mindenért,

bűn miatt folyt könnyemért! Megmutattad irgalmadat

és az egyetlenegy utat kereszted elé.

 Hálás vagyok mindenért, szenvedtél sok vétkemért!

Kihoztál a sötétségből,közel hívtál szeretetből,

kereszted elé. Hálás vagyok mindenért,

Benned nyert testvéremért, akik sokszor terelgettek,

Jézus, Hozzád elvezettek, kereszted elé!                                                                 2010. márc. 1.  Guti Tünde

Engedelmesség a felsőbb hatalmaknak 1Péter 2,13–17

Az igazi krisztusi szabadság felszabadít bennünket. Örömmel élhetjük az

életünket, nem vagyunk már a bűn rabságában, annak nem vagyunk alávetve.

A város, az ország, a nép javát szolgálhatjuk Krisztus mércéje szerint: ami jó, ami nemes, ami hasznos, azt cselekedjétek! Ebben nem korlátozhat semmi, kivéve a bűn, a helytelen ismeret, a kényelemszeretet. Nyugodt lelkiismerettel tehetjük a dolgunkat, tudva, hogy ha Isten irányában nem vétkezünk, a földi hatalmak sem akadályoznak, sőt. Tudni kell azonban azt is, hogy az állam erőszakszervezet, és a történelem során sokszor előfordult, hogy sajátos állam- és pártpolitikai szempontok miatt az egyházat, a hívőket inkább ellenségnek tekintették,

máskor pedig eszköznek a saját rövid távú céljaik elérésére. Mindettől

függetlenül jól tudjuk, hogy Isten felette áll az állami rendszereknek, jó és

rossz felépítményeknek, és ha ő akarja, minden javunkra válik. Sokak tapasztalata ez. Jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát (17. v.) – jót, mint ami az abszolút isteni jó, ami Istennek tetszik, az ő országát építi. Ez felülírja a földi törvényeket, amennyiben nem egyezik azokkal. Döntéseink, cselekedeteink meghatározásában elsőbbséget élvez. Azon belül: a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek (17. v.)!

Isten országának hirdetői Lukács 10,1–3.9

Ha valaki már tanított kisebb-nagyobb csoportban, próbált megmagyarázni

akár valami könnyen érthető dolgot, tapasztalhatta, hogy minden alkalommal akad egy „okos tojás”, aki jobban tudja. Esetleg provokál, akadékoskodik, nem akarva megérteni a nyilvánvalót. Ilyenkor leblokkol a gondolat, tehetetlennek érezzük magunkat, vagy válasz nélkül hagyunk mindent, esetleg győzködjük az illetőt. Jézus tanításai közben gyakran találkozott ilyenekkel a hallgatóság soraiban. Nem űzte el, nem gúnyolta ki, hanem saját szavaikkal, állításaikkal szembesítette őket. Volt-e farizeus, aki ne tudta volna Mózes parancsolatait? Nem, ők mégis próbára tették Jézust, hátha ellentmond a tanításoknak, kihagy belőlük valamit, vagy semmibe veszi azokat.

A legfőbb tanításokat (szeresd az Urat, szeresd felebarátodat) mindenek

fölé helyezte, megerősítette őket életével, tanításával, helyettes áldozatával.

Ő betöltötte a törvényt, beteljesültek rajta a próféciák, nem végzett félmunkát.

Ahogy hirdette Isten országát, úgy élte is azt.

Mi sem törekedhetünk kevesebbre: Isten országának hirdetői olyanok legyenek, mint amilyen az evangéliumok által ábrázolt tanító, Isten Fia, Jézus Krisztus, a Megváltó volt! Jóllehet, árnyékai is alig lehetünk, mégis követnünk kell példáját úgy a tanításában, az örömhír hirdetésében, mint személyes életünkben.

Mennyire felelünk meg Mesterünk mércéinek? Merre haladunk?

Bennedd van Isten, az a mindenható Isten, aki egyetlen hatalmas szavával teremette a világmindenséget, aki úgy néz ránk, mint gyermekére és „Atyám” nak szólíthatjuk Őt! 

Szóval két választásunk van: nem fogadjuk el és éljük tovább az életet, mint amikor még nem volt Róla tudomásunk, és nem voltunk még megmentve és próbáljuk megoldani magunk a problémáinkat, uralni a körülményeinket, megoldani a napi pénzügyeinket és sprintelni a mókuskerékben.

Akár még templomba is járhatunk és élhettünk egy nagyon ”szép” vallásos életet, amikor hatalmas áhítattal járkálunk, fel alá és esetleg még az utcán is így sétálunk, hogy mások bizton lássák rólunk, hogy mennyire szellemiek vagyunk, de amint hazaérünk, és egyedül vagyunk a problémáinkkal ez a vallásosság annyit ér, mint halottnak a beöntés, ha nem társul hozzá valós hit.

A másik megoldás, hogy engedjük kialakulni ezt a személyes kapcsolatot. Bekapcsoljuk a mennyei skypeot, aki a Szent Szellem, és általa hozzáfordulunk az Úrhoz, és csak engedjük, hogy munkálkodjon bennünk. Egy bizonyos értelemben teljesen mindegy, hogy mit mutatunk kívül (mielőtt felháborodva bezárjuk a gépet, nemsokára jön a magyarázat), csak legyen meg ez a személyes kapcsolatunk belül.

Legyen egy abszolút pont az életünkben, amihez mindent hozzá tudunk mérni, ami örök, ami egységes, ami valós és átható, ami mindenre megoldás. 

Most bátor leszek és azt mondom, hogy egy rabló, gyilkos lehet szellemibb ember, mint egy vasárnapi templomista (tudom, hogy nincs ilyen szó, de most ez illik ide)  vallásos társunk.

Vasárnapi hívő, félkeresztyén,látszat azonban mást mutat, mint a belsőben van !!

Ha nincs meg ez a személyes kapcsolat Istennel, akkor azon kívül, hogy megmenekültünk az örök kárhozattól nem sok örömünk lesz az élet gyümölcseiben./ mint egy tűzből kiragadott üszök csupán / Megjegyzem, hogy egy ilyen személyes kapcsolaton keresztül Isten még Hitler és Mussolini fogadott gyerekéből is egy csodás, hiperszellemi embert tudna faragni, csak ennek a kapcsolatnak a milyensége a lényeg.

Zsid 11:6 „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

 Tehát a hit nem az, hogy felveszek egy csomó-vallásos szokást, megcsinálom, amit a törvény mond (az- az Ószövetségbe volt, ennek immáron 7000 éve!!) és jó farizeus leszek, hanem, hogy a Szent Szellem által nyertem/ nyílt / egy kapcsolatot az Úrhoz és ezt használom.

Van egy vörös telefonunk, amin egyetlen számot lehet hívni, és mindig van Valaki a vonal másik végén, és mindig meghallgatja, amit mondunk és szól hozzánk, akkor ne akarjunk már postagalambot használni, vagy még rosszabb kimenni a világba és keresni, hogy vajon hol ez a telefon. Ott van benned, csak vedd föl!!!

„ Kis telefonom van nekem, a két összekulcsolt kezem, felhívom vele Mesterem”..mondja egy gyermek ének .

AZ ÚR MEGÉRKEZIK!

 A fügefa ága zsendül! Az énekben hála zendül,

a kezem kitárva lendül, mert az Úr közeledik!

 A mosoly a szemembe villan, a bánatom gyorsan elillan,

egy örömkönny fényesen csillan, mert az Úr közeledik!

 A szikra nagy lánggal lobban, az öröm a szívemben dobban,

az ujjongás felszáll egy dalban, és az Úr megérkezik!                                          2010. febr. 18. Guti Tünde

         HÁLAADÁS

 Magasztallak, Uram az éjjelért, szívem Téged dicsér az életért!

Benned nyugszik éjszaka álmom, békém csakis Nálad találom!

 Hálát adok, Uram a reggelért, fogadd hódolatom ma mindenért!

Örömmel töltöd be perceim, elvetted, lemostad bűneim!

 Megköszönöm, Uram az új napot, megláthatom Benned a holnapot!

A Te kegyelmed jobb mindennél, és eltévedni nem engednél!                                  2010. febr. 16.  Guti Tünde

NEM ÉLTEM HIÁBA!

 Megértettem-e a csendet? Tartottam szívemben rendet?

Megpillantottam a mennyet? Nem éltem hiába!

 Szerettem az igazságot? Szebbé tettem a világot?

Istenre bíztam a gondot? Nem éltem hiába!

Letöröltem minden könnyet? Elolvastam minden Könyvet?

Megismertem, mi az ünnep?Nem éltem hiába!

Mosolyogtam kis virágra? Hát a dús, zöld lombos fára?

Hallgattam Isten szavára? Nem éltem hiába!

 Megfogtam egy gyermek kezét? Vigasztaltam síró szemét?

Tompítottam harag hegyét? Nem éltem hiába!

 Megöleltem minden embert?Vezettem, ha menni nem mert?

Tanítottam, míg üdvöt nyert?Nem éltem hiába!

 Hálát adtam a reggelért? Imát mondtam a betegért?

Égett bennem tűz Jézusért?Nem éltem hiába!                                                      2010. febr. 9. Guti Tünde

VÖRÖSBEGY

 Tálat raktam, inni adtam, hideg télen jóllakattam,

nem volt gondja, hogy mit egyen, ő az én kis vörösbegyem.

 Minden reggel idevártam, megörültem, ha megláttam,

rozsdavörös színű begyét,buksi fejét, csőre hegyét.

 Könnyű szárnyon hozzám repült, napraforgó maghoz leült,

szétnézett nagy óvatosan, csipegetett komótosan.

 Barátkozott a cinkékkel,szén színűvel és a kékkel,

nem volt irigy hideg télen,megéltek a dióbélen.                                                     2010. febr. 4.    Guti Tünde

MAGZATVÉDELEM

 Én azt mondom: küzdj az életért, és ne engedd soha semmiért,

hogy kioltsák szánalom nélkül, névtelen eldobva legvégül!

Ha elfordulsz, áruló lettél! Én azt mondom: kiálts az életért,

emeld hangod minden kis magzatért, aki megfoganva, szívdobogva várja,

hogy megszülethessen végre a világra! Ha hallgatsz, áruló lettél!

 Én azt mondom: harcolj az életért, tárd ki szíved minden kis gyermekért,

aki a méhben sír halálra ítélve, Isten ajándéka, boldogan hogy élne!

Ha nem szólsz, áruló lettél!  Guti Tünde

MIÉRT EJTEK KÖNNYET…

 Azt kérdezed, miért ejtek könnyet a hajléktalanért?

S azért, aki durva kézzel ont ártatlan vért?

Én sem tudtam tenni semmit a kegyelemért… 

Nem érdemeltem, de elfogadtam! Azt kérdezed,

miért ejtek könnyet a prostituáltért?

Ki gyermekként öregedve hajt élvezetért?

Ő sem tehet soha semmit a kegyelemért…

 Nem érdemli, de megragadhatja!

 S azt is kérded, miért ejtek könnyet a gyilkosokért?

A hazugért, becstelenért, s eldobottakért?

Nem tehetnek soha semmit a kegyelemért…

 S bár érdemtelenül, de belekapaszkodhatnak!

 Már nem kérded, miért ejtek könnyet az emberekért…

Jézus Krisztus értük ontott a kereszten vért,

hogy kiáltson minden bűnös a kegyelemért!

 Mind érdemtelenek vagyunk, de megmenekülhetünk!                                           2010. jan. 29.  Guti Tünde

TE HOL VAGY?

 Kint csikorgó hideg, bent lobogó tűz,

kint lelketlen, rideg, bent szeretet fűz.

Kint aléltan járnak, bent az Úrra várnak,

kint emészt a félelem, bent segít a védelem.

Kint romlik a világ, bent nyílik a virág,

kint folynak a könnyek, bent énekek jönnek.

Kint szorongás öl s tarol, bent kegyelem óv s karol,

kint bosszú, kemény, bent gyógyír, remény.

Kint viharfellegek gyűlnek, bent örömkönnycseppek ülnek,

kint ördög járja nászát, bent szív küldi fohászát.

Kint hazugság suhan az árnyon, bent Istenünk hordoz sasszárnyon,

kint gonosz, ártalmas kábítás, bent öröm, hála, nincs ámítás.

Kint sötét férgek a bűn tenyerén, bent megbékélek az Úr kebelén.

 2010. jan. 28.                Guti Tünde

 

VAN-E VALAKI?

 Ki ad, mondd, védelmet, elrejtő oltalmat?                                                                  Ki áll ott melletted, látva a borzalmat,.                                                               ami a lelkedben búsulva háborog,                                                                                       s fájdalmas gyötrésben ájulva tántorog?!                                                                        Mondd, ki hord szívében őszinte szánalmat,                                                                sebeket gyógyítva árasztva irgalmat?                                                                           Van-e, ki meghallja sikoltó bánatod,.                                                                       mikor a vétkedet sóhajtva jajgatod?                                                                           Ki fogja elvenni ólomsúly bűnödet,                                                                                   s hogy tudja széttörni vád ontó tükrödet?                                                                     Szárnyaló szabadság, békesség hogy jön el?                                                         Kétségek között már hívtad rég, mondd, felel?                                                                Jézus az, ki egyre súgja a nevedet, add.                                                                         Neki szíved és nyújtsd ki a kezedet!                                                                                        Kereszten meghalt, így ő lett a védelem, .                                                                               mellette nem kínoz többet a félelem!  2010. jan. 26 Guti Tünde

Természetesen minden Isten akarata szerint van. Az Ószövetségben az Atya korszaka volt, az Új szövetségben Jézus haláláig a Fiú korszaka volt, a feltámadás után a mai napig a Szentlélek korszaka van. De mind három időszakban az Atya akarata érvényesül. A Szentlélek mindig jelen volt Isten munkájában. Hálát adunk az Atyának, hogy a világban nem hagy minket magunkra, hanem egy vigasztalót rendelt az emberek mellé, aki segít nekünk minden problémában. Kérjük imában, hogy jobban megismerjük, az ő nagyságát, igazságát, szeretetét. Igyekezzünk, hogy meg ne bántsuk, mert nagyon érzékeny, főleg a bűnre és szeretetlenségre.
” Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az tesz majd bizonyságot énrólam: de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. János 15:26
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől-egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyvet.
Jn 21:25,
Krisztus számára eljött az idő, hogy győztesként felmenjen Atyja trónjához. Az ige mondja, hogy nagyon sok mindent le lehetett volna írni még arról mit is tett. De Isten úgy látta jónak, hogy ennyi az elég. Minden megoldásra van benne történet. Érdekes, hogy a három evangélista másként írja le távozását, bár az értelme ugyanaz. Krisztus az Olajfák-hegyét választotta a búcsú helyszínének, innen nézet rá szeretett Jeruzsálemére. Jézus tizenegy tanítványával a hegy felé vezette útját. A tanítványok talán nem is tudták, hogy mesterük mire készül. Szeretettel vette őket körül, nem korholta az esetleges hibáikért , kudarcaikért, amit elkövettek.
Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Ekkor leborulva imádták őt majd, nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe: mindig a templomban voltak és áldották Istent.
Lukács 14:50-53,
Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt:
“Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mind azt, amit én parancsoltam nektek:és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen.”
Máté 28:17-20,
Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondotta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomába járó jelekkel.
Márk 16:19-20
Jézust egy mennyei hatalom emelte fel a felhőkre, miközben a tanítványok felfelé néztek az a két angyal aki Jézus földi életét mindig is felügyelték, és a sírnál is ott voltak, megszólították őket.
” Galileai férfiak, mit állótok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amikképpen láttátok őt felmenni a mennybe”
ApCsel 1:11,

Jó olvasni ezeket a szavakat, mert reményteljes üzenet számunkra. Jézus ígéretei csengenek fülünkbe, amik biztonságot és nyugalmat adnak.  

 

JÚNIUS 30. A jó példa követése jó sorsot hoz Jeremiás 35,12–19 A Mindenható milyen nagyra tartja az engedelmességet. Az Ószövetség és az Újszövetség számos története és mondata utal erre, mint például: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál...” (1Sám 15,22) Miért? Örömét leli Isten ab- ban, hogy az embereket irányíthatja, afféle szórakozás gyanánt? Nagyon hitvány emberi gondolat lenne ez. Ezzel szemben az engedelmesség nem más, mint a jó tanács megfogadása. Istent nem pusztán hatalma és felsőbbsége emeli parancs- osztó szerepbe, hanem bölcsessége és irántunk bizonyított szeretete. Jézus mondta: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” (Mk 2,27) Az em- ber javát szolgálta Isten parancsalkotása. Ezt belátni, vallani nem is túl nehéz. A gyakorlatban azonban komoly gondjaink akadnak az engedelmességgel. Gyakori a mérlegelés, tépelődés. Sok kedvezőtlen hatás töri le lelkesedésünket, olyanok például, mint mások önző és az igazságot is elferdítő bibliaértelmezése, a ne- vetségessé válás érzete és ezekhez hasonlók. Honnan merítsünk erőt? Az engedelmességhez kellő erőforrást biztosíthat, ha a próféciában szemlélhetjük, hogyan tartja nagyra és jutalmazásra méltónak a hatalmas Isten az engedelmes emberi magatartást. Jó lenne, ha elegendő ok lenne az engedelmességre az, hogy mit gondol rólunk és dolgainkról Isten!  „Kelj fel, kiálts a te Istenedhez!” Jónás 1,1–6 Jónás történetét a kétségbeesés, a tudatlanság, a reménytelenség és a bizonytalanság hatja át. A bajba keveredett emberek hiedelmei, mindazok, amiket korábban a képzelt, kitalált istenekkel kapcsolatban gondoltak, egy- szerre szertefoszlottak. Miért? Mert pontosan tudták, hogy a hitüknek sem- milyen alapja sincs. Ugyanezt gondolja a hitről ma is az ember, de már felvállalva érzelmeit, tagadva az istenségeket, közöttük még a létezőt is. Ha pedig egy kicsit továbbgondoljuk Jónás történetét, akkor kiderül, hogy valóban értelmetlen a kitalált istenekhez könyörögni, azok bizony nem léteznek, tehát nem is segíthetnek. Van azonban élő Isten, aki hall és cselekszik. A történet érdekes részlete, hogy éppen csak az nem imádkozott, aki ismerte az élő Istent. Manapság nem ismétlődik meg ugyanez a jelenség? Sajnos a válasz ez: dehogynem. Mindenféle hiedelmekbe kapaszkodnak az emberek, miközben a keresztyének hite nem lángol, nem mutat utat a megoldáshoz. Az a sok-sok keresztyén, akiknek milliárdosra tesszük a létszámát, nem harsogja Isten segítő munkáját annyira, mint a bankok, csodaszerek, fogyiklubok, önsegélyező egyesületek a maguk kétes megoldásait. Legyünk olyan hívők, akik a leglelkesebben és a legtudatosabban kiáltanak Krisztushoz, abban a biztos reményben és meggyőződésben, hogy ő tud igazi megoldást hozni a mai ember problémáira is!

-,-,-,-,-,,-,-,-,-

Lk 18,9-14 – Istennek tetszően, vagy csak istennek tetszőbben?
Jézus mindig bántja azokat, akik kiállítják magukról az erkölcsi bizonyít-hányt, pedig ő is kiállította magáról: Az Atya nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami neki kedves (Jn 8,29). Magát viszont sohasem bántotta ezért. Szegény farizeus is csak ezt teszi, amikor caddikdikaiosz-istennektetszőnek, Isten akaratát tevőnek gondolja magát. Annak, amit változatlanul igaznak fordítunk, hiába ostromoltam a változtatásért már közel negyven éve szentírás-fordítóinkat. (Na, majd a hálás utókor tesz valamit.) Minő alapon magasítja meg magát a szegény farizeus? Hát erkölcsi és vallási cselekedetei alapján: nem rabol, nem tesz törvénybe ütközőt, nem tör házasságot, megfizeti az egyházi tizedet és hetenként kétszer böjtöl is. Tisztességes és vallásos ember, ami a vámosról nehezen mondható el. A vámos adót szed a megszállóknak – hazafiatlan, s ennek következtében minden bizonnyal aligha töri magát azért, hogy megfeleljen a zsinagóga elvárásainak. Maga is beismeri, hogy bűnös.
Felette problematikus részünkről a pálmát ide vagy oda adnunk. Jézusnak semmi gondja ezzel. Ő adja a vámosnak. A teljesítménye alapján? Nem. Jézus is tisztában van azzal, hogy ez teljesítmény a bányászbéka feneke alatt van, ha viszonyítja a farizeuséhoz. A bűnbánata alapján. S ez meny-nyit ér? Jézusnak sokat. Reményt nyújt Jézusnak, hogy a vámos egyszer majd tanítvány lesz. A farizeusról meg azt gondolja, hogy sohasem lesz az. Jól gondolja-e Jézus? Majd elválik.
Számomra az a kérdés, hogy kihez hasonlítok én magam? A farizeushoz vagy a vámoshoz? Hajlamos vagyok arra, hogy összegyúrjam e kettőt, s kivegyem mindegyikből az előnyös vonásokat. A farizeuséból a teljesít-ményeket, a vámoséból meg tökéletlensége megvallását. S arra is, hogy erre az utóbbira tegyem a hangsúlyt. S arra is, hogy ne úgy fordítsam a szöveget, hogy a vámos istennek tetszőként ment haza imádsága után, a farizeus azonban nem. Hanem így fordítsam: a vámos istennektet-szőbbként ment haza, mint a farizeus.
Mert vigyáznunk kell. Magam azért mégis sokkal inkább a vallásos és tisztességes emberek kategóriájába tartozom, mint a hazafiatlan, az ellent kiszolgáló, a nem vallásosak körébe. Tehát érdemes hajolnom az általam ajánlott irgalmasabb fordítás felé, mely azért a farizeusok fejéről sem vesz le minden keresztvizet. Az eredeti görög szöveg megengedi mind a két fordítást.
S te kedves Olvasó, melyik fordítást választod magadnak?

A kiválasztott drága sarokkő 1Péter 2,1–12

Néha tévesen az első vagy egyetlen benyomás szerint ítélkezünk másokról.

Sokszor nem számolunk azzal, amit Isten munkál a hívő ember lelkében,

hiszen mi nem látunk az emberekbe. Isten minden gyermekének az életében

van folyamatos lelki harc, vannak hullámvölgyek, vannak hullámhegyek. Tapasztalatok, amelyeket néha jól, máskor rosszul dolgozunk fel. A legfontosabb azonban az, hogy életünk során változunk, alakulunk. Könyörögjünk az Úrhoz, hogy legyen az életünk Krisztuséhoz hasonlatos, formálódjunk élőkövekké, épüljünk lelki házzá! Lehet a testünk a Szentlélek temploma, de lehet más is. Ne adjunk helyet a gonosznak, a régi életünk maradványainak, hanem törekedjünk arra, ami nemes, ami jó, ami hasznos! A növekedés legjobb módja, ha Megváltónkra, Krisztusra figyelünk: szavaira, tanítására, cselekedeteire.

Ha a történelem folyamán annyi és annyi ember képes volt megtérni,

megváltozni az ő szavára, miért ne lennénk mi is képesek változni? Ha

tudósok, művészek, politikusok, hétköznapi emberek sokasága tudott életmódot váltani, lelkileg növekedni tanítása által, akkor mi akadályoz engem? Biztos alapunk van, „drága sarokkő”, amelyre alapozunk – Krisztus. Az egyház alapja, de ugyanakkor személyes életünk fundamentuma is Jézus. Ne feledjük: Krisztus mindenkiért meghalt, a királyi papság, szent nemzet egy másokkal törődő, mások felé szolgáló nép.

C.G. Jung :

„Lelki fejlődésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet. Bűneink, tévedéseink és hibáink szükségesek számunkra, hiszen éppen ők a fejlődés legértékesebb ösztönzői.” / csupán ne győzzenek le, és ne egdelmeskedjünk nekik, ne uralkodjanak rajtunk./

„Csak az válik személyiséggé, aki tudatosan képes engedelmeskedni a benne megfogalmazódó belső parancs erejének; akit viszont legyűr ez a hatalom, az- az események vak folyásának rabja lesz, és megsemmisül.”

„A szenvedést, mint a valóságos és természetes tapasztalatot tabuként kezelik, akárcsak a halált.”

„A lelki élet ébredését problémák, szenvedések kísérik.”

„A boldogság és a szenvedés az élet számára elengedhetetlen ellentétpár.”

„Senki sem válik tudatossá szenvedés nélkül.”

„A szenvedés alapja a lelki tétlenség,  a lelki meddőség.”

„Minden betegségnek téves vagy még nem helyes életfelfogás az oka, és minden válság egy esély magvát hordozza.”

„Az ember beteg, de a betegség a természet kísérlete arra, hogy meggyógyítsa.”

„Gyógyítani annyi, mint egésszé tenni.”

„Csak annak van gyógyító ereje, ami a beteg számára valóságos.”

„Személyiségfejlesztésre vállalkozni valójában népszerűtlen merészség, ellenszenves letérés a széles útról, különc remeteség – ahogy éppen azt a kívülállónak képzelni tetszik. Nem csoda hát, hogy kezdettől fogva csak kevesek csábultak erre a különös kalandra.”

„Bármit vétkeztek is a szülők és az elődök a gyermekkel kapcsolatban, a felnőtt ember azt a maga adottságaként fogja fel, amellyel számolnia kell. Csak egy tökfejet érdekel a más hibája, amelyen nem tud változtatni. Az okos csakis a saját hibájából tanul. Fel fogja tenni magának a kérdést: Ki vagyok én, akivel mindez megtörténik? Bepillant majd a saját mélységeibe, hogy ott találja meg a választ erre a sorskérdésre.”

„Egészében véve az emberiség még nem értette meg, hogy a végső döntés a saját kezében van.”

„A cél a középpont, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.”

-,--,--,-,-,,-,-,--,-----,

--,,,,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Dániel fogsága
Dániel 1, 1 - 7

A kisbaba az anyaméhben a köldökzsinóron keresztül táplálkozik, de ha a köldökzsinórral valami történik, a baba élete veszélybe kerül.
Ha egy emberről tudjuk, hogy szívében Isten Igéje lakozik, biztosan hozzá fordulunk, ha valami problémánk van. A lelkészek, misszionáriusok is emberek, ők is követnek el hibákat, ám egy dologban soha nem hibázhatnak: mindig a helyes Igét kell hirdetniük.
Egyszer hallottam egy érdekes mesét, amely így szólt : egy anyabéka a méhében gyermeket fogant. Egy napon találkozott a kígyóval, akivel gúnyolódni, incselkedni kezdett. A kígyó – látván a békát – megörült, mert már nagyon éhes volt. Egy harapásra bekapta a békát. A kisbéka a kígyó gyomrában született meg, majd belülről pusztítani kezdte a kígyót. Végül elpusztult a kígyó is és az anyabéka is. A kisbéka az anyja halála következtében született meg.
Jézus rengeteg szenvedésen ment keresztül amikor az emberek bántalmazták őt. Ám ő annyira szeretett minket, hogy az életét adta értünk. Minden gyarlóságunk ellenére megajándékoz minket a bűnbocsánat kegyelmével. Nekünk csak egyet kell tennünk: Isten Igéje előtt ki kell tárni a szívünket!

Olvassuk el Dániel könyve 1.fejezetét, az 1.-től a 7.versig :
1. Joakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jőve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és meg szállá azt.
2. És kezébe adá az Úr Joakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét, és vivé azokat Sineár földére, az ő istenének házába, és az edényeket be vivé az ő istenének kincsesházába.
3. És monda a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat.
4. A kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában, és tanítsák meg azokat a Kaldeusok írására és nyelvére.
5. És rendelé nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő iszik vala, hogy így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt.
6. Valának pedig ezek között a Júda fiai közül : Dániel, Anániás, Missel és Azárias.
7. És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik, tudniillik el nevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidrák nak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak.

Salamon király elfordult Istentől, ezért Isten Salamon országát két részre osztotta : az egyik volt Izráel, a másik Júda. Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet. Joakim, Júda királya nem akart behódolni neki. Ellenállása miatt sokan fogságba estek, még maga a király is. Végül elpusztult az egész ország. Ekkor esett fogságba Dániel, három barátjával együtt. A palotában a király szolgálatára képezték ki őket.
Korea és Japán háborúja után Korea 36 évig Japán uralma alatt állt. Akkoriban Koreában hatalmas volt a szegénység és a nyomor. A fiatal fiúkat és lányokat erőszakkal elhurcolták. Sokan megszállottá, lelki beteggé váltak.
Dániel is fogoly volt Babilonban. Országát és családját elveszítette, ő maga pedig rabságban sínylődött. Ebben a helyzetben biztosan Istenhez fordult. Talán eleinte panaszkodott, amiért Isten nem őrizte meg az országát s amiért ő maga ilyen sorsra jutott.
Mi emberek csak akkor gondolunk Istenre, amikor a legborzasztóbb helyzetben vagyunk és megoldhatatlan problémával állunk szemben. Ha nincs semmi gondunk, nem gondolunk Istenre. Előfordul az is, hogy kérünk valamit,de Isten nem válaszol. Ilyenkor azonnal Istent hibáztatjuk, pedig az igazság az, hogy félreértjük Isten Igéjét.
Ha Dániel Isten Igéjére gondolt volna,tudta volna,hogy Isten előre megjelentette Júda pusztulását :

Joakim idejében jött fel Nabukodonozor, Babilónia királya, és Joakim szolgája lett három esztendeig, de azután elfordult és elpártolt tőle. És rá küldé az Úr a Kaldeusok seregeit, a Moábiták seregeit és az Ammon fiainak seregeit, és ráküldte őket Júdára, hogy elveszessék őt az Úr beszéde szerint, amelyet szólott szolgái, a próféták által. Csak az Úr beszéde szerint történt ez Júdán, hogy elvesse őt a maga orczája elől Manassé bűneiért, mind a szerint, amint cselekedett vala. ( Kir.II. 24,1-3 )

Mert azt mondá az Úr : Júdát is elvetem szemem elől, mint a hogy az Izráelt elvetettem, és megutálom ezt a várost, a melyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, a melyről azt mondottam volt : ott legyen az én nevem. ( Kir.II. 23,27 )

Miért pusztította el tehát Isten ezeket az országokat? Nem Dánielnek vagy az ő apjának vétke miatt, hanem Manassé miatt,aki Isten ellen vétkezett. Ez volt Júda eredeti bűne. Hogy mivel váltotta ki Manassé Isten haragját?

De az Úr még sem szűnt meg az ő megbúsult nagy haragjától, a mellyel megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért amelyekkel bosszantotta őt Manassé. ( Kir. II. 23,26)

Mindannyian tapasztaltunk már olyan mértékű gyűlöletet valaki iránt, hogy az illetőt nem tudtuk elviselni.

Júda az ember testének gondolatait jelenti. Isten akarata az, hogy az embert megszabadítsa a saját gondolataitól, pontosabban fogalmazva, elpusztítsa azokat.
Ézsaiás könyvében olvashatjuk, hogy egy ember valamilyen tiltott dolgot cselekedett a templomban. Amikor Isten ezt meglátta, megvonta tőle az áldását.
Júda utolsó királyához, Sedékiás hoz Isten elküldte Jeremiás prófétát.

A próféta elvitte Isten Igéjét a királyhoz, ám az- az írást egy késsel darabokra vágta, majd a kemence tüzébe dobta. Isten ezt is látta.

A mi gondolatainkat is látja, és ha valami olyasmi jár a fejünkben, ami Isten haragját kiválthatja, az ránk nézve rettenetes dolog.

Isten megjelentette Júda pusztulását, de az emberek ezt nem tartották eléggé indokoltnak. Ezért hát kedvük szerint éltek, ettek, ittak és mulatoztak. Nem ismerték Isten szívét, ezért a saját útjukat járták. Ha Isten Igéjét olvasták volna, komolyan vették volna az ítéletet és változtattak volna az életükön.
Isten azt mondta, hogy ítéletet hoz Júdára, vagyis az ember testére. Ha tehát a saját testünk gondolatait követjük, nem kaphatunk üdvösséget. Először meg kell vizsgálnunk, hogy ki is a mi testünk királya. Ha Isten lenne, már megtapasztalhattuk volna a vezetését. De sajnos a szívünk királya mi magunk vagyunk, ezért az életünket is saját magunk irányítjuk. Ádámtól fogva mindannyian bűnben születünk, emiatt a bűn vezet bennünket. Mindegy, hogy - hogy élünk, becsületesek vagyunk e vagy segítünk e embertársainkon, bűnösök vagyunk. Isten azt akarja, hogy az ember a bűn miatt elhagyja a testét, majd Jézus Krisztus által vezetést kapjon. Csak akkor hallhatjuk Isten hangját, ha szívünkben Jézus a király.
Júda azért jutott erre a sorsra, mert Manassé uralkodott benne. Ha a mi szívünket gonosz testünk uralja, mi is erre a sorsra jutunk. Isten Igéje csak akkor munkálkodhat a szívünkben, ha elhagyjuk a saját gondolatainkat.

Ádám és Éva bűne miatt Isten minden emberről azt mondja : Gonosz! Aki magát jó embernek vallja, azt az embert a Sátán csapja be. Aki pedig azt mondja : én gonosz vagyoknos,a Biblia szerint helyesen mondja. És ha valakinek azt mondják: Te gonosz vagy! – és nem haragszik érte, az maga is úgy gondolja, de ha haragszik, akkor magát jónak tartja. Az ilyen ember nem Isten Igéjében, hanem saját magában bízik, magát hatalmasabbnak tartja, mint Isten Igéjét.
Először el kell hagynunk a saját gondolatainkat, aztán Isten vezet bennünket!

SZINTÉN: Uram!

   Szükségem van rá, hogy Veled legyek, hogy csak nézzelek, semmit ne tegyek!

   Figyeljem arcod rezdülését, érezzem szívem enyhülését,

 lelkemben tűznek lobbanása,  hadd halljam szíved dobbanását!

   Nézhessek szemedbe őszintén, mélyen,  sohase álltam büszkén, kevélyen,

     amikor láttam kereszted fáját,  és megértettem kegyelmed árját…

     Békesség tölt el, irgalmad oly nagy Nálad megnyugszom csendesen, mert Vagy!  2010. ápr. 24.     Guti Tünde

VIRÁGOS RÉT

 A virágos rét önzetlen osztja báját, nekünk adja tarka kincseit,

kergetőző szél tépkedi szép ruháját, s felszárítja ezüst könnyeit.

 Dús, hullámzó fű szőnyeget terít elénk,lelkünk hallja gyenge sóhaját,

gondtalanul nő, zöldülve virít felénk,arcunk érzi zsenge illatát.

 Könnyedén felszáll harmatos, lenge fátyol, fodros felhő szélben megdagad,

napsugár érint, hangos a közel s távol… fehér gólyánk – fészkén megmarad.  2010. ápr. 21.   Guti Tünde

EGY A FONTOS!

 Ide figyelj, testvér! Nem számít, milyen vagy!

Kövérkés vagy sovány, kicsi, vagy talán nagy?

Alacsony vagy magas? Nem számít egyik sem!

Egyetlen a fontos: mit őrzöl lelkedben!

 Hogy mutat a külsőd? Isten nem azt nézi,

hanem azt keresi, ki a nevét féli!

Milyen lakásban laksz? Mi a tanult szakmád?

Minden másodrendű! Nézd, az Úr számít rád!

 Nem lényeges erőd, vagy miért vagy gyenge!

Nem, hogy lassúbb elméd, vagy éles, mint penge!

Isten országában egy fontos, azt látom:

szíved mennyire ég az Úrért, barátom!

 2010. ápr. 20.   Guti Tünde

ÖSSZTŰZBEN

Sötét lelkek tébolyult vihara zúg, tombol a levegőben.

Tépi, cibálja a reményt.

Szívemet markolja a nyirkos szorongás.

A keresztbe kapaszkodva behunyom a szemem,

igazságos Istenemre várok.

 A virágkelyhek összezárva tűrik a hűvös esőt,

a rét ziláltan hever körülöttem.

 Letűnt korok múló fájdalmán

és az újabbak vajúdásán tűnődve

riadtan menekülök Hozzád, Uram!

 Az ellenség háborodott kacaja egyre halkul,

míg elcsendesül a homály.

Félelmem szorítása enged,

oltalmadat kiterjeszted rám,

és világosságodban győz a hit!  2010. ápr. 12.   Guti Tünde

NE MENJ VISSZA EMMAUSBA!

 Mondd csak, erre van Emmaus? Kérlek, testvér, vissza ne fuss!

Ne merülj búskomorságba, hitetlen csalódottságba!

Ne felejtsd el, mit itt láttál, Jeruzsálemben mit vártál!

Jézus Mester és Messiás! Róla írt így Ézsaiás!

Próféták már tudták, hogy jő Isten Fiaként Megmentő!

Ne menj vissza Emmausba! Ne öltözz át testbe, húsba!

Hiszen benned él a Király! Muszáj, hogy Őérte kiállj,

hirdetve az Ő országát, bűn-foglyoknak szabadságát!

Jézus meghalt mindenkiért, kereszten a vétkeinkért!

De harmad feltámadott! Úr Krisztusunk már nem halott!

Nyitva áll most az üres sír, szívünkbe új korszakot ír!

 2010. márc. 12. Guti Tünde

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,
A Szentszellem megismerésével járó gondolatok :  tudjuk, hogy van akarata, de vannak érzelmei is, ugyanúgy ahogy nekünk, ahogy voltak és vannak Jézusnak is és az Atyának is. Gondoltátok, hogy meg tudjuk szomorítani?                                                                                                                                       “Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott néktek. Efézusiakhoz irt levél 4:29-32.        Milyen csodálatos Pál levelében ez a tanítás. Bizony sokszor megbukunk, mert vajon ki ne követett volna el ily hibákat. Vizsgáljuk meg magunkat:
Nem szoktunk elkeseredni?
” ” indulatosak, haragvónak, lenni?
” ” kiabálni, gonoszkodni?
És mindig jóságosak, irgalmasok, és megbocsátóak vagyunk? Ezt csak Isten tudja, és milyen jó hogy ő megbocsátó. Ha hibázunk, akkor a Szentszellem elvonul tőlünk és megszomorodik.
De lehet neki örömet okozni, amikor engedelmesek vagyunk bűnbánóak, megbocsátóak, alázatosak, és a tanultakat alkalmazóak.
De sorolhatnám a Lélek gyümölcseit is, aki betartja, akkor örömet okoz a Szentléleknek.                                           A Lélek gyümölcse pedig: szeretet,
öröm,
békesség,
türelem,
szívesség,
jóság,
hűség,
szelídség,
önmegtartoztatás,
Galata 5:22-23,
-,-,-,,-,-,-,-,-,-,--