Engedelmesség a felsőbb hatalmaknak 1Péter 2,13–17

Az igazi krisztusi szabadság felszabadít bennünket. Örömmel élhetjük az

életünket, nem vagyunk már a bűn rabságában, annak nem vagyunk alávetve.

A város, az ország, a nép javát szolgálhatjuk Krisztus mércéje szerint: ami jó, ami nemes, ami hasznos, azt cselekedjétek! Ebben nem korlátozhat semmi, kivéve a bűn, a helytelen ismeret, a kényelemszeretet. Nyugodt lelkiismerettel tehetjük a dolgunkat, tudva, hogy ha Isten irányában nem vétkezünk, a földi hatalmak sem akadályoznak, sőt. Tudni kell azonban azt is, hogy az állam erőszakszervezet, és a történelem során sokszor előfordult, hogy sajátos állam- és pártpolitikai szempontok miatt az egyházat, a hívőket inkább ellenségnek tekintették,

máskor pedig eszköznek a saját rövid távú céljaik elérésére. Mindettől

függetlenül jól tudjuk, hogy Isten felette áll az állami rendszereknek, jó és

rossz felépítményeknek, és ha ő akarja, minden javunkra válik. Sokak tapasztalata ez. Jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát (17. v.) – jót, mint ami az abszolút isteni jó, ami Istennek tetszik, az ő országát építi. Ez felülírja a földi törvényeket, amennyiben nem egyezik azokkal. Döntéseink, cselekedeteink meghatározásában elsőbbséget élvez. Azon belül: a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek (17. v.)!

Isten országának hirdetői Lukács 10,1–3.9

Ha valaki már tanított kisebb-nagyobb csoportban, próbált megmagyarázni

akár valami könnyen érthető dolgot, tapasztalhatta, hogy minden alkalommal akad egy „okos tojás”, aki jobban tudja. Esetleg provokál, akadékoskodik, nem akarva megérteni a nyilvánvalót. Ilyenkor leblokkol a gondolat, tehetetlennek érezzük magunkat, vagy válasz nélkül hagyunk mindent, esetleg győzködjük az illetőt. Jézus tanításai közben gyakran találkozott ilyenekkel a hallgatóság soraiban. Nem űzte el, nem gúnyolta ki, hanem saját szavaikkal, állításaikkal szembesítette őket. Volt-e farizeus, aki ne tudta volna Mózes parancsolatait? Nem, ők mégis próbára tették Jézust, hátha ellentmond a tanításoknak, kihagy belőlük valamit, vagy semmibe veszi azokat.

A legfőbb tanításokat (szeresd az Urat, szeresd felebarátodat) mindenek

fölé helyezte, megerősítette őket életével, tanításával, helyettes áldozatával.

Ő betöltötte a törvényt, beteljesültek rajta a próféciák, nem végzett félmunkát.

Ahogy hirdette Isten országát, úgy élte is azt.

Mi sem törekedhetünk kevesebbre: Isten országának hirdetői olyanok legyenek, mint amilyen az evangéliumok által ábrázolt tanító, Isten Fia, Jézus Krisztus, a Megváltó volt! Jóllehet, árnyékai is alig lehetünk, mégis követnünk kell példáját úgy a tanításában, az örömhír hirdetésében, mint személyes életünkben.

Mennyire felelünk meg Mesterünk mércéinek? Merre haladunk?