Olvassuk el Dániel könyve 1.fejezetét, az 1.-től a 7.versig :
1. Joakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jőve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és meg szállá azt.
2. És kezébe adá az Úr Joakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét, és vivé azokat Sineár földére, az ő istenének házába, és az edényeket be vivé az ő istenének kincsesházába.
3. És monda a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat.
4. A kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában, és tanítsák meg azokat a Kaldeusok írására és nyelvére.
5. És rendelé nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő iszik vala, hogy így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt.
6. Valának pedig ezek között a Júda fiai közül : Dániel, Anániás, Missel és Azárias.
7. És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik, tudniillik el nevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidrák nak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak.

Salamon király elfordult Istentől, ezért Isten Salamon országát két részre osztotta : az egyik volt Izráel, a másik Júda. Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet. Joakim, Júda királya nem akart behódolni neki. Ellenállása miatt sokan fogságba estek, még maga a király is. Végül elpusztult az egész ország. Ekkor esett fogságba Dániel, három barátjával együtt. A palotában a király szolgálatára képezték ki őket.
Korea és Japán háborúja után Korea 36 évig Japán uralma alatt állt. Akkoriban Koreában hatalmas volt a szegénység és a nyomor. A fiatal fiúkat és lányokat erőszakkal elhurcolták. Sokan megszállottá, lelki beteggé váltak.
Dániel is fogoly volt Babilonban. Országát és családját elveszítette, ő maga pedig rabságban sínylődött. Ebben a helyzetben biztosan Istenhez fordult. Talán eleinte panaszkodott, amiért Isten nem őrizte meg az országát s amiért ő maga ilyen sorsra jutott.
Mi emberek csak akkor gondolunk Istenre, amikor a legborzasztóbb helyzetben vagyunk és megoldhatatlan problémával állunk szemben. Ha nincs semmi gondunk, nem gondolunk Istenre. Előfordul az is, hogy kérünk valamit,de Isten nem válaszol. Ilyenkor azonnal Istent hibáztatjuk, pedig az igazság az, hogy félreértjük Isten Igéjét.
Ha Dániel Isten Igéjére gondolt volna,tudta volna,hogy Isten előre megjelentette Júda pusztulását :

Joakim idejében jött fel Nabukodonozor, Babilónia királya, és Joakim szolgája lett három esztendeig, de azután elfordult és elpártolt tőle. És rá küldé az Úr a Kaldeusok seregeit, a Moábiták seregeit és az Ammon fiainak seregeit, és ráküldte őket Júdára, hogy elveszessék őt az Úr beszéde szerint, amelyet szólott szolgái, a próféták által. Csak az Úr beszéde szerint történt ez Júdán, hogy elvesse őt a maga orczája elől Manassé bűneiért, mind a szerint, amint cselekedett vala. ( Kir.II. 24,1-3 )

Mert azt mondá az Úr : Júdát is elvetem szemem elől, mint a hogy az Izráelt elvetettem, és megutálom ezt a várost, a melyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, a melyről azt mondottam volt : ott legyen az én nevem. ( Kir.II. 23,27 )

Miért pusztította el tehát Isten ezeket az országokat? Nem Dánielnek vagy az ő apjának vétke miatt, hanem Manassé miatt,aki Isten ellen vétkezett. Ez volt Júda eredeti bűne. Hogy mivel váltotta ki Manassé Isten haragját?

De az Úr még sem szűnt meg az ő megbúsult nagy haragjától, a mellyel megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért amelyekkel bosszantotta őt Manassé. ( Kir. II. 23,26)

Mindannyian tapasztaltunk már olyan mértékű gyűlöletet valaki iránt, hogy az illetőt nem tudtuk elviselni.

Júda az ember testének gondolatait jelenti. Isten akarata az, hogy az embert megszabadítsa a saját gondolataitól, pontosabban fogalmazva, elpusztítsa azokat.
Ézsaiás könyvében olvashatjuk, hogy egy ember valamilyen tiltott dolgot cselekedett a templomban. Amikor Isten ezt meglátta, megvonta tőle az áldását.
Júda utolsó királyához, Sedékiás hoz Isten elküldte Jeremiás prófétát.

A próféta elvitte Isten Igéjét a királyhoz, ám az- az írást egy késsel darabokra vágta, majd a kemence tüzébe dobta. Isten ezt is látta.

A mi gondolatainkat is látja, és ha valami olyasmi jár a fejünkben, ami Isten haragját kiválthatja, az ránk nézve rettenetes dolog.

Isten megjelentette Júda pusztulását, de az emberek ezt nem tartották eléggé indokoltnak. Ezért hát kedvük szerint éltek, ettek, ittak és mulatoztak. Nem ismerték Isten szívét, ezért a saját útjukat járták. Ha Isten Igéjét olvasták volna, komolyan vették volna az ítéletet és változtattak volna az életükön.
Isten azt mondta, hogy ítéletet hoz Júdára, vagyis az ember testére. Ha tehát a saját testünk gondolatait követjük, nem kaphatunk üdvösséget. Először meg kell vizsgálnunk, hogy ki is a mi testünk királya. Ha Isten lenne, már megtapasztalhattuk volna a vezetését. De sajnos a szívünk királya mi magunk vagyunk, ezért az életünket is saját magunk irányítjuk. Ádámtól fogva mindannyian bűnben születünk, emiatt a bűn vezet bennünket. Mindegy, hogy - hogy élünk, becsületesek vagyunk e vagy segítünk e embertársainkon, bűnösök vagyunk. Isten azt akarja, hogy az ember a bűn miatt elhagyja a testét, majd Jézus Krisztus által vezetést kapjon. Csak akkor hallhatjuk Isten hangját, ha szívünkben Jézus a király.
Júda azért jutott erre a sorsra, mert Manassé uralkodott benne. Ha a mi szívünket gonosz testünk uralja, mi is erre a sorsra jutunk. Isten Igéje csak akkor munkálkodhat a szívünkben, ha elhagyjuk a saját gondolatainkat.

Ádám és Éva bűne miatt Isten minden emberről azt mondja : Gonosz! Aki magát jó embernek vallja, azt az embert a Sátán csapja be. Aki pedig azt mondja : én gonosz vagyoknos,a Biblia szerint helyesen mondja. És ha valakinek azt mondják: Te gonosz vagy! – és nem haragszik érte, az maga is úgy gondolja, de ha haragszik, akkor magát jónak tartja. Az ilyen ember nem Isten Igéjében, hanem saját magában bízik, magát hatalmasabbnak tartja, mint Isten Igéjét.
Először el kell hagynunk a saját gondolatainkat, aztán Isten vezet bennünket!