A kiválasztott drága sarokkő 1Péter 2,1–12

Néha tévesen az első vagy egyetlen benyomás szerint ítélkezünk másokról.

Sokszor nem számolunk azzal, amit Isten munkál a hívő ember lelkében,

hiszen mi nem látunk az emberekbe. Isten minden gyermekének az életében

van folyamatos lelki harc, vannak hullámvölgyek, vannak hullámhegyek. Tapasztalatok, amelyeket néha jól, máskor rosszul dolgozunk fel. A legfontosabb azonban az, hogy életünk során változunk, alakulunk. Könyörögjünk az Úrhoz, hogy legyen az életünk Krisztuséhoz hasonlatos, formálódjunk élőkövekké, épüljünk lelki házzá! Lehet a testünk a Szentlélek temploma, de lehet más is. Ne adjunk helyet a gonosznak, a régi életünk maradványainak, hanem törekedjünk arra, ami nemes, ami jó, ami hasznos! A növekedés legjobb módja, ha Megváltónkra, Krisztusra figyelünk: szavaira, tanítására, cselekedeteire.

Ha a történelem folyamán annyi és annyi ember képes volt megtérni,

megváltozni az ő szavára, miért ne lennénk mi is képesek változni? Ha

tudósok, művészek, politikusok, hétköznapi emberek sokasága tudott életmódot váltani, lelkileg növekedni tanítása által, akkor mi akadályoz engem? Biztos alapunk van, „drága sarokkő”, amelyre alapozunk – Krisztus. Az egyház alapja, de ugyanakkor személyes életünk fundamentuma is Jézus. Ne feledjük: Krisztus mindenkiért meghalt, a királyi papság, szent nemzet egy másokkal törődő, mások felé szolgáló nép.

C.G. Jung :

„Lelki fejlődésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet. Bűneink, tévedéseink és hibáink szükségesek számunkra, hiszen éppen ők a fejlődés legértékesebb ösztönzői.” / csupán ne győzzenek le, és ne egdelmeskedjünk nekik, ne uralkodjanak rajtunk./

„Csak az válik személyiséggé, aki tudatosan képes engedelmeskedni a benne megfogalmazódó belső parancs erejének; akit viszont legyűr ez a hatalom, az- az események vak folyásának rabja lesz, és megsemmisül.”

„A szenvedést, mint a valóságos és természetes tapasztalatot tabuként kezelik, akárcsak a halált.”

„A lelki élet ébredését problémák, szenvedések kísérik.”

„A boldogság és a szenvedés az élet számára elengedhetetlen ellentétpár.”

„Senki sem válik tudatossá szenvedés nélkül.”

„A szenvedés alapja a lelki tétlenség,  a lelki meddőség.”

„Minden betegségnek téves vagy még nem helyes életfelfogás az oka, és minden válság egy esély magvát hordozza.”

„Az ember beteg, de a betegség a természet kísérlete arra, hogy meggyógyítsa.”

„Gyógyítani annyi, mint egésszé tenni.”

„Csak annak van gyógyító ereje, ami a beteg számára valóságos.”

„Személyiségfejlesztésre vállalkozni valójában népszerűtlen merészség, ellenszenves letérés a széles útról, különc remeteség – ahogy éppen azt a kívülállónak képzelni tetszik. Nem csoda hát, hogy kezdettől fogva csak kevesek csábultak erre a különös kalandra.”

„Bármit vétkeztek is a szülők és az elődök a gyermekkel kapcsolatban, a felnőtt ember azt a maga adottságaként fogja fel, amellyel számolnia kell. Csak egy tökfejet érdekel a más hibája, amelyen nem tud változtatni. Az okos csakis a saját hibájából tanul. Fel fogja tenni magának a kérdést: Ki vagyok én, akivel mindez megtörténik? Bepillant majd a saját mélységeibe, hogy ott találja meg a választ erre a sorskérdésre.”

„Egészében véve az emberiség még nem értette meg, hogy a végső döntés a saját kezében van.”

„A cél a középpont, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.”

-,--,--,-,-,,-,-,--,-----,

--,,,,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Dániel fogsága
Dániel 1, 1 - 7

A kisbaba az anyaméhben a köldökzsinóron keresztül táplálkozik, de ha a köldökzsinórral valami történik, a baba élete veszélybe kerül.
Ha egy emberről tudjuk, hogy szívében Isten Igéje lakozik, biztosan hozzá fordulunk, ha valami problémánk van. A lelkészek, misszionáriusok is emberek, ők is követnek el hibákat, ám egy dologban soha nem hibázhatnak: mindig a helyes Igét kell hirdetniük.
Egyszer hallottam egy érdekes mesét, amely így szólt : egy anyabéka a méhében gyermeket fogant. Egy napon találkozott a kígyóval, akivel gúnyolódni, incselkedni kezdett. A kígyó – látván a békát – megörült, mert már nagyon éhes volt. Egy harapásra bekapta a békát. A kisbéka a kígyó gyomrában született meg, majd belülről pusztítani kezdte a kígyót. Végül elpusztult a kígyó is és az anyabéka is. A kisbéka az anyja halála következtében született meg.
Jézus rengeteg szenvedésen ment keresztül amikor az emberek bántalmazták őt. Ám ő annyira szeretett minket, hogy az életét adta értünk. Minden gyarlóságunk ellenére megajándékoz minket a bűnbocsánat kegyelmével. Nekünk csak egyet kell tennünk: Isten Igéje előtt ki kell tárni a szívünket!