SZINTÉN: Uram!
Szükségem van rá, hogy Veled legyek, hogy
csak nézzelek, semmit ne tegyek!
Figyeljem arcod rezdülését, érezzem
szívem enyhülését,
lelkemben
tűznek lobbanása, hadd halljam szíved
dobbanását!
Nézhessek szemedbe őszintén, mélyen, sohase álltam büszkén, kevélyen,
amikor láttam kereszted
fáját, és megértettem kegyelmed árját…
Békesség tölt el,
irgalmad oly nagy Nálad megnyugszom csendesen, mert Vagy! 2010. ápr.
24. Guti Tünde
VIRÁGOS RÉT
A virágos rét önzetlen osztja báját, nekünk adja
tarka kincseit,
kergetőző szél tépkedi szép ruháját, s felszárítja
ezüst könnyeit.
Dús, hullámzó fű szőnyeget terít elénk,lelkünk
hallja gyenge sóhaját,
gondtalanul nő, zöldülve virít felénk,arcunk érzi
zsenge illatát.
Könnyedén felszáll harmatos, lenge fátyol,
fodros felhő szélben megdagad,
napsugár érint, hangos a közel s távol… fehér gólyánk
– fészkén megmarad. 2010. ápr. 21. Guti Tünde
EGY A FONTOS!
Ide figyelj, testvér! Nem számít, milyen vagy!
Kövérkés vagy sovány, kicsi, vagy talán nagy?
Alacsony vagy magas? Nem számít egyik sem!
Egyetlen a fontos: mit őrzöl lelkedben!
Hogy mutat a külsőd? Isten nem azt nézi,
hanem azt keresi, ki a nevét féli!
Milyen lakásban laksz? Mi a tanult szakmád?
Minden másodrendű! Nézd, az Úr számít rád!
Nem lényeges erőd, vagy miért vagy gyenge!
Nem, hogy lassúbb elméd, vagy éles, mint penge!
Isten országában egy fontos, azt látom:
szíved mennyire ég az Úrért, barátom!
2010. ápr. 20. Guti Tünde
ÖSSZTŰZBEN
Sötét lelkek tébolyult vihara zúg, tombol a levegőben.
Tépi, cibálja a reményt.
Szívemet markolja a nyirkos szorongás.
A keresztbe kapaszkodva behunyom a szemem,
igazságos Istenemre várok.
A virágkelyhek összezárva tűrik a hűvös esőt,
a rét ziláltan hever körülöttem.
Letűnt korok múló fájdalmán
és az újabbak vajúdásán tűnődve
riadtan menekülök Hozzád, Uram!
Az ellenség háborodott kacaja egyre halkul,
míg elcsendesül a homály.
Félelmem szorítása enged,
oltalmadat kiterjeszted rám,
és világosságodban győz a hit! 2010. ápr.
12. Guti Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése