HIMNUSZ

A haragnak végső napja
a világot lángnak adja,
ezt próféták szava mondja.
Reszket akkor holt meg élő,
hogyha megjön az ítélő,
mindent híven, számon kérő.
Harsonának csodahangja
hull a távol sírhalmokra,
trónszék elé hív riadva.
Természet és halál retten:
a teremtmény sírból felkel,
Bírájának hogy feleljen.
Kézzel írt könyv nyílik ottan,
világ terhe, minden, ott van
ítéletre fel rovottan.
Ha a Bíró ül a székben,
nem lappanghat bűn sötétben,
nem maradhat meg büntetlen.
Örök Isten nagy Fölsége,
Szentháromság fényessége,
szentek közé minket végy be! Ámen.

HIMNUSZ

Én szegény, ott mit beszéljek,
pártfogómul kit reméljek,
ahol még a jók is félnek.
Nagy Király, kit retteg minden,
te a jót megváltod ingyen,
jóság kútja, válts meg engem.
Rólam, Jézus, emlékezzél,
te a földre értem jöttél,
veszni aznap ne engedjél.
Értem fáradt drága tested,
értem hordta! kínt, keresztet,
ennyi munkád kárba veszhet?
Hű Bírája bosszulásnak,
add kegyelmét tisztulásnak,
míg nem jön a számadásnap.
Sóhajtozom vádlott módján,
bűntudattól lángol orcám,
légy kegyelmes, Uram, hozzám.
Örök Isten nagy Fölsége,
Szentháromság fényessége,
szentek közé minket végy be! Ámen.