VI. Ne paráználkodj.
Ne fesd ki az arcodat, se a szádat. Ne légy ledér, ne öltözz buján, ne olvass izgató s felizgató pikantériákat, ne járj olyan helyre — legyen az színház, mozi, bár, vagy bármi is, ahol nem Isten lelke szerint táplálhatod lelkedet, ne a röhejt keresd, mert torzít, hanem inkább a könnyet, mely nemesít…
Ne írj, ne fess, ne olvass, ne nézz ledér, torz és pogány szellemű dolgokat, ne táncolj, kivált modern táncot s pláne modernül. Ne ébreszd fel másban a bujaságot, ne kívántasd meg magadat, ne testiségeddel igyekezz hódítani, ne a testieket — evés ivás, szerelem — hajszold, ne ínyenckedj, azaz ne légy túl testi, mert ezek mind a testi élvezetek erősítői, a lelki vágyak visszafojtói, tehát a paráznaság kitermelői.
VII. Ne lopj.
Ne hajszold a sokat, a többet, a kincset, a pénzt, a rangot, mert ezeknek a hajszolása ránt tele a tilos területekbe — lopni… Ne keress annyit, amennyit a mások kihasználásával és kizárásával keresnél, — ne élj a mások vérén, erején, kárán, könnyén, verítékén…
Ne lopj, ne orozz el magadnak két állást, mert két úrnak, mint az Úr is mondta, nem lehet szolgálni… Ne harácsold el mamut  fizetésekkel a kis fizetéseket… Ne legyen rendesen felüli hasznod… Ne lopj, ne vond el a te feleslegesedért a mások szükségesét… mert ez mind — mind — lopás. Ne takard el pogány jogrenddel az isteni rendet — az igazságot.
VIII. Ne tégy hamis tanúbizonyságot a te felebarátod ellen.
Azaz ne hazudj, ne rágalmazz, ne mondj valótlant. Légy igaz: ha szólni kell, se hozzá ne tégy, se el ne hallgass semmit. Ne dicsérd értéken felül a te árudat és ne szóld értékén alulira a másét, ne szólj az igazság vonalán se felül, se alul, mert mindez hamis tanúságtétel. S amíg hamis természetedet ki nem irtod, addig nem remélheted, hogy tagjává lehess Isten országának, mely — eljövendő a földön is…
IX. Ne kívánd a te felebarátod feleségét.
Ne válaszd el férjétől a feleséget, gyermektől az anyát, ne vedd nőül a más — feleségét, még ha a világi látszólagosság szerint el is vált, — mert „amit Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza”, — mondotta az Úr!
X. Ne kívánd a te felebarátod házát, földjét, szolgáló leányát, ökrét és semmijét, ami az övé.
Ki ez a felebarát? Zsidónak a zsidó, de keresztyénnek minden ember — a pogány is! Mert a zsidóság csak a törvény fele, de a keresztyénség a teljessége: betöltése!
Semmijét! Se munkaerejét olcsón vagy bitangul, se képességét túlzottan, vagy túlhajtva, se békességét megzavarva, se megélhetését elvéve, sem mit ami az övé, ne kívánd; hanem:
S most jön Jézus Krisztus két főparancsa, a Xl-ik és XII-ik parancsolat:
Szeresd a te Uradat és Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd                                                                                    Felebarátodat, mint önmagádat, mint önmagadat!                                                Mert ez és csak ennyi a törvény, ez a tíz darab negatív és Jézus két pozitív parancsa.
Azt a tízet ne, hogy ne tedd, de ezt a kettőt — igen!
Ez a törvény az Isten rendje s az Úr országának alkotmánya s a többi — akármikor, akárkik és akárhogyan szentesítették, mind-mind csak szokásjogba, szólásmódba, szofizmákba csomagolt pogány törvény, bűn, a sátán jogrendje, de nem az Isten szent és örök törvénye!
S mit látunk, kivált a Tízparancsolatban? Azt, hogy mindezeket a törvényeket átmagyarázta, átszankcionálta a — Sátán…
S mit látunk a világon?
Azt, hogy ha ezeken a törvényeken keresztül nézzük a világot, rá se ismerünk benne az Isten teremtésére…
Rá se ismerünk, úgy elrontotta a — Sátán; a Sátán alkotmánya, az a sok-sokféle és mindenféle pogány jogrend kelettől nyugatig, ó-kortól az új-korig…
S mi még doktorátust merünk osztani a — jogtudományból…