OKTÓBER 27.  A Lélek szolgálatában 2Korinthus 3,4–11 Mi lelkesít bennünket ma reggel? Vannak mára feladataink, terveink, találkozások, meglepetések. Annyi minden lehetne a válaszunk, mégis gyakran csak egy szó: semmi. Isten ennél ízletesebb lelki reggelivel táplál bennünket: dicsőséges, öröm- teli napot kínál. Az „Angyalok városa” című film szerint az angyalok szeretnének velünk sorsot cserélni az emberi érzések nagyszerűsége miatt. Lehet, hogy a ma reggeli, nem túl nagyszerű érzéseinket szívesen el is cserélnénk velük. A Biblia szerint is szeretnének az angyalok velünk sorsot cserélni, de azért, mert mi Isten gyermekei lehetünk most az öröklétben. Keresd meg imában, hogy mit jelent ma a te életedben Isten sokféle neve (Gondviselő, Gyógyító, Tanácsos stb.)! Amire a legnagyobb szükséged van, ma Isten az lesz a számodra. És mivel ekkora reménységünk van (12. v.) abban, hogy ő gyermekeiként vezet bennünket végig ezen a napon, ezért teljen meg a szívünk lelkesedéssel, hálával, tagadjuk meg a hitetlenség keserű óráit! Sőt, szóljunk teljes nyíltsággal mindenkinek arról, hogyan éljük túl az életet, hogyan tölt be Isten bennünket mindennap Lelkének örömével!  A legbiztosabb védelem Zsoltárok 91 Könnyen hivatkozunk arra, hogy mi egész rendes hívők volnánk, csak hát ebben a korban, amikor ilyen a többi ember, talán még hittestvéreink is... stb. Istent nélkülöző panaszkodásunk helyett olvassuk el figyelmesen az igét! Eszerint a hívő élet elsősorban személyes út a mennyei Atyával – a bűnbánaton át a megtérésig, megtisztulásig, szívörömig. Éppen ezért sohasem foghatjuk másokra megtorpanásunkat. A Biblia arra tanít, hogy ne az emberekre nézzünk, mert ahogy mi, úgy környezetünk is nagyon változékony. Nekünk a sziklaszilárd Istenre kell néznünk, hozzá igazítanunk lépteinket. Különben elkeseredünk, az oldalunkon elesők lelkisége magával ragad a mélybe. De nekünk nem kell követnünk őket, nézzünk fel a Golgotára, kötözzük magunkat a megmenekülés bárkájához! Mert szolgálnunk kell mások felé, felelősek vagyunk értük, sőt erőt is kaphatunk erejükből (miként Illés) – de nem gyengülhetünk el gyengeségük láttán, hanem erősekként kell hordoznunk őket. Csakhogy előtte magunknak is azzá kell válnunk, amire a ragaszkodás, segélykiáltás és az Úrban való gyönyörködés útján lelhetünk rá.