Aki Isten szomszédságában lakik
Egy angol utazó próbált Jeruzsálemben valakit találni, aki beszélt angolul és arabul is. Hallott egy amerikai misszionáriusról, aki a közelben lakott. Az utazó megállított egy arab fiút, aki ugyan keveset tudott angolul, de megkérdezhette tőle, hogy odavezetné-e a misszionárius házához. A kisfiú arca felragyogott és ezt kérdezte:
- Ahhoz a nénihez vezesselek, aki Isten szomszédságában lakik?
Ha egy tanulatlan utcagyerek felismerte azt, hogy ki jár Istennel, miért nem élünk úgy, hogy a világ meglássa mibennünk is Jézust?

Túlságosan elfoglalt emberek
Aki túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy imádkozzék, talán sokkal elfoglaltabb annál, mint ahogy Isten valaha is tervezte az életére vonatkozóan. Teremtő Istenünk úgy tervezte az életünket, hogy abban megfelelő helye legyen az imádkozásnak is napról napra, egy egész életen át.
Miért imádkozzunk?
Ne imádkozzunk könnyű életért, hanem azért, hogy legyünk erősebbek! Ne imádkozzunk olyan feladatokért, amelyekkel egyenlő az erőnk, hanem imádkozzunk olyan erőért, amely megfelel feladatainknak! Aztán munkánk elvégzése nem csoda, hanem mi válunk csodává. Mindennap csodálkozunk az élet gazdagságán, amelyet Isten kegyelméből nyerünk.
53 órán át tartó imaközösség
Öt embert elzárt egy földomlás egy bányában Kentacky, Salemben. Semmi ennivalójuk nem volt. Teljes sötétség szakadt rájuk. Az egyikük megmenekülhetett volna, ha nem rohant volna vissza, hogy a többieket figyelmeztesse. Amikor a külvilágtól elzárt emberek felfedezték, hogy nem menekülhetnek meg, kezdtek imádkozni és énekelni. Imádságuk és dicséretük ötvenhárom órán át tartott. Aztán megmentették őket. Később a férfiak így tettek bizonyságot élményükről:" Péntek reggeltől vasárnap reggelig voltunk ott. Szünet nélkül imádkoztunk! Amikor a mentőalakulat elért minket, még mindig imádkoztunk!" A napvilágra került férfiak bányászsisakjaira ezek a szavak voltak bevésve: " Ha holtak leszünk, mire ránk találtok, tudjátok meg, hogy mindnyájan üdvözültünk!"
Meg nem hallgatott imák
Gyakran áldás nekünk az, ha Isten nem hallgatja meg imádságainkat. Néha ugyanis helytelen az indítékunk, máskor nem tudjuk igazán, mire van szükségünk, vagy ha ismernénk a körülmények részleteit, akkor sajnálnánk, hogy Istent zaklattuk valamilyen kérésünkkel. Kövessük az Úr Jézus példáját, aki így fejezte be imádságát a Gecsemáné kertben: A Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a Te akaratod!@ (Mt 26:42)
Kedves testvéreim, kedves barátaim! Vajon ha a mi imaéletünk kerülne nagyító alá, milyen következtetéseket lehetne levonni belőle? A kegyelmi idő még tart, éljünk azzal a nagyszerű lehetőséggel amit az imádkozáson keresztül nyerhetünk.
 "Ébredés!"
Az elmúlt években talán ezt a szót mondták ki a legtöbbet hívő körökben. A hívők sokasága kiált ébredés után. Akik valaha is részesei voltak ébredésnek, ma is nagy örömmel és hálával emlékeznek rá, és az ott nyert áldásokat egy életen át hordozzák magukban. Akik még soha nem éltek át ébredést, azok vágyva várják, hogy ez a csoda az ő életükben is megtörténjék. Az ébredés mindig Istentől jön, de nekünk embereknek meg kell fizetni az árát. A következő történetek mind ebbe az irányba terelik a figyelmünket. Azt is megláthatjuk, hogy az egyik legfontosabb kulcs az ébredéshez az imádság.