2 Pét l, 3. 4; Gál 3, 27
. Dicsőségével és erejével meghívott titeket az Úr, értékes és nagy ígéreteket kaptatok, * Hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek.
. Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. * Hogy általuk.

Kinek milyen a. munkája, olyan a bére is

Urunk kijelentette: Ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába (Mt 5, 20). De hogyan fogja felülmúlni a mi igazságunk, ha nem arat az irgalom győzelmet az ítélet fölött? (Jak 2, 13). Valóban, mennyire illó', mennyire méltó, hogy az Isten képére és hasonlatosságára alkotott teremtmény utánozza Alkotóját! Isten ugyanis a hívők kegyelmi megújítását és megszentelését összekötötte bűneik megbocsátásával, lemondott a kíméletlen bosszúállásról, és elengedett minden büntetést. Aki bűnös volt, már bűntelenné lett, és mivel már nincs bűne, megkezdte az erényes életet.
A keresztény ember igazsága azáltal is felülmúlhatja az írástudókét és farizeusokét, hogy nem tekinti ugyan semmisnek a törvényt, de elutasítja annak merőben külsőséges értelmezését. Ilyen szellemben tanította az Úr is tanítványait a böjtölésre: Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássék a böjtölésük. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat (Mt 6, 16). Ugyan milyen jutalmat kaptak? Hát az emberek elismerő vélekedését. Erre vágyakoznak, ezért mutatják magukat igazaknak. Nyoma sincsen bennük a lelkiismeretességnek: élvezik hazugsággal szerzett jó hírnevüket .Belső romlottságukat mások előtt képmutatásukkal leplezik, és még örülnek is annak, hogy e ha zugságuk révén jó hírnevük van.
Aki viszont szereti Istent, azt teljesen kielégíti az, hogy Isten tetszésére van. Nem is várhat ugyanis nagyobb jutalmat, mint magát a szeretetet. Mert Isten maga a szeretet, ezért minden szeretet tőle van. A jó és tiszta lélek úgy örül annak, hogy eltelhet ővele, hogy rajta kívül már másban nem is akar gyönyörködni. Hiszen teljesen igaz, amit az Úr mond: Ahol a kincsed, ott a szíved is (Mt 6, 21). Márpedig mi más az ember kincse, mint életének és munkájának gyümölcse, eredménye. Mert amit az ember vet, azt is aratja (Gal 6, 7), és kinek milyen a munkája, olyan a bére is. És ki miben leli örömet, annak szívét az ezzel való törődés ejti rabságba. Ámde sokféle gazdagság van, és nagyon különbözők az élvezeti tárgyak is; ezért kinek mi a kincse, az után vágyódik szenvedélyesen. Ha az ember földi dolgok után vágyódik, ha el is éri, akkor sem teszik őt azok boldoggá, hanem szerencsétlenné.
Azoknak viszont, akiknek a mennyeiekre van gondjuk, és nem a földiekre, és nem a mulandókra törekszenek, hanem az örökkévalókra, azoknak abban van elrejtve romolhatatlan gazdagságuk, amiről így ír a próféta: Megkaptuk az Úrtól kincsünket és üdvösségünket: a bölcsességet, a tanítást és a jámborságot. Ezek az igazlelkűség kincsei! (Vő. Iz 33, 6). Ezek által és Isten kegyelmének segítségével a földi javak is mennyei javakká alakulnak át, mint amikor például sokan az istenszeretet szolgálatába állítják vagyonukat, amelyhez jogos örökségképpen vagy más módon jutottak. Amikor a szegényeknek osztják szét, amit csak odaadhatnak, olyan gazdagságot gyűjtenek maguknak, amelyet senki sem vehet el tőlük. El nem értéktelenedhet az a pénz, amit alamizsnába fektettek bele! És igazán legyen is ott a szívük, ahol ez a kincsük van, mert az ilyenfajta tőkét igen nagy boldogság kamatoztatni, hogy növekedjék, és nem kell attól félni, hogy netalán veszendőbe megy.