Az értetlenség falán túl. Jn 16,12–15 A Biblia üzenete A mai evangélium részlet Jézus búcsúbeszédéből. Ahhoz, hogy megérinthessen bennünket ennek az evangéliumnak az örömüzenete, fel kell idéznünk az utolsó vacsora, az elárultatás éjszakájának drámai légkörét. A tanítványokat félelem fogja el. Magukra maradnak? Mindennek vége? Péter rettegve kérdi: „Uram, hová mégy?" (Jn 13,36). Azt mondta neki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felelt neki Jézus: Ahova megyek, nem követhetsz most engem; később követni fogsz.”.                                                                                                          Jézus válasza számukra nem érthető, nem is megnyugtató. Azt mondja, hogy hazamegy.                                  Hová haza? És miért? Eddig mindig a nyomában voltak, vele lehettek, most meg egyszerre azt mondja, hogy ahová én megyek, oda most nem jöhettek. Hogyhogy? Jézus képtelen lebontani az értetlenség falát. Dialógusuk zsákutcába jut, amikor Jézus kijelenti, hogy „ahová megyek, oda tudjátok az utat", Tamás pedig tagadón rávágja: „Uram, nem tudjuk, hová mégy. Hogyan ismerhetnénk hát az utat?"  Olyan reménytelennek tűnik ez a párbeszéd. Mégsem szakad félbe. Miért nem? Jézus miben reménykedik? Az igazság Lelkében, akit ő kér majd a tanítványainak az Atyától.    És akit az Atya az ő nevében küld majd és ad. Az igazság Lelke majd emlékezetükbe idézi a tanítást, megérleli a tanítványokban annak megértését, otthonossá teszi őket az igazságban    (Jn 14,16.17.26; 16,13)                                                                                                                                                                          Jézus nem adja fel. Tamás kérdésére válaszul kitárja szívének mélységét és magasságát:.    „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam"   (Jn 14,6). Mit jelent ez a mondat? A héber irodalom jellegzetes stíluseszköze a paralelizmus (gondolatpárhuzam), melyben a felsorolás tagjai (út, igazság, élet) egymást értelmezik. Ebben a hármas paralelizmusban az útról megtudjuk, hogy igazság és élet. Miként? A görög aleteia, igazságnak fordított szónak az elsődleges jelentése az, hogy valóság, lehetne úgy is fordítani, hogy való-igaz-ság. Jézus valóigazsága az Atya. Ő – szó szerint – az örökké valóság. Ő Jézus szívének az Egyetlene, minden más csak miatta és érte fontos. Jézus nem az Atya valóságán kívüli út, hanem az Atyában van, ahogy az Atya is őbenne, (Jn 14,11;11,30). Ez az egység élteti: „Én az Atya által élek" (Jn 6,57). Jézus úgy út, hogy „az igazság és az élet".    Hogyan lehet Jézus számunkra az út? A Szentlélek által, aki az igazság Lelke (Jn 16,13), és az élet Lelke (Jel 11,11). Jézus és a Szentlélek kapcsolatát Szent János már a szavak szintjén megvilágítja. Jézus az út, aki igazság és élet. Az út szó görög megfelelője a hodosz. Jézus a hodosz. Az igazság Lelke pedig az, aki hodegészei (Jn 16,13), az úton vezet, ő a hodégosz, az úti vezető. Hová, merre vezet az igazság Lelke? Merészebben kell kérdezni: Hol vezet az igazság Lelke? Ott, ahol az út van, ahol Jézus van, az Atya valóságában, az igazságban. Szó szerinti fordításban ezt olvassuk az igazság Lelkéről: „Amikor eljön ő, az igazság Lelke, útmutatótok (úti vezetőtök) lesz a teljes igazságban" (Jn 16,13).                                                                                                                                                                    Úti vezetőre persze csak azoknak van szükségük, akiket vonzanak a magasságok, akik a Magasságbeli hívására útnak indulnak a maguk keskeny ösvényén, vállalva a meredek utat, föl, egészen a legvégső magaslatig, a Golgotáig.