Imádkozom.
Nem egészen úgy, mint a farizeus. Mégis – a szavak nagyon hasonlítanak.
- Bár a felszínre hozás óvatosabb, de a megnyilvánulások azonosak.
És ha nem is mások lenézésével kezdem bizonyítani éleslátásomat,
Akkor is magamat különbnek vélem, s mint aki biztos ebben... ezt is elmondom.
- Ez az ima nem száll felfelé... Itt marad. Rátapad a hajlék mennyezetére,
s nem vétkezel – ha ámen helyett ezt mondod: ez is a farizeus ikertestvére.
---------------------------------

Istenről
Ha azt hiszed, mit sokan, hogy fent van, Onnan néz a mélybe rád.
Ha azt hiszed, hogy rettenetes Úr, S félve mondod el imád.
Hogy ural itt mindent s e mindenben Parányként ott vagy te is.
Hogy esőt, napfényt azért ad s von meg, Mert így tetszik neki.
És holnap, ha már megun, félredob, Mint ütött, férges almát.
Pedig te is az vagy, mi a többi, Minek az élet formált...
- Ha azt hiszed, nem ismered. Vele még sosem találkoztál...
Ha azt hiszed, mit hinni kell, Hogy erős várunk nekünk?
Ha azt hiszed, közöttünk tér nincs, s naponként itt van velünk.
Ha álmatlan éjszakánként csendben Meg tudsz mindent vallani.
Ha zúgó vihar tombolása közt Meg tudod Őt hallani.
Ha egyedül vagy nagyon, de ezer segítő kart látsz benne,
Ha hiszel istenségében és nincs mi csüggedővé, tenne.
Akkor bár vagyonod nincs – sokkal bírsz. Nálad nincsen gazdagabb.
Akkor, akkor, mert bízol, mert tiéd, Te vagy a legboldogabb.1949. 09. 08
-----------------------------------------------

Ismétlés.
Ma is ott kezdjük, ahol tegnap. Esztendő, hó vagy egy nap,
Mindig ugyanaz. Ismételünk! Este lefekszünk, reggel kelünk.
A gondolataink egy körül forognak: mit hoz a jövő, mit hoz a holnap?
Reményeink összedőlnek sorra, s marad az életünk borús, mogorva.
Ismételünk, ismétlés az élet. Megújulnak elmúlt gyermek- évek,
ha gyermekünkre tekint a szemünk. És tetszik nekünk!
Örülünk, ha látjuk önmagunkat gond nélküli álom-tavaszunkat,
De újra jön, gyötör a tegnapi kérdés s megint kezdődik furcsa ismétlés.
Megint elölről, soha nincs vége. Nincs a mondatnak befejezése...
Míg ereinkben meg nem áll a vérünk: Ismételnünk kell mindig nékünk!
S ismétlésünk, mily hanyag, mily dőre nem építünk az örök Sziklakőre.
Feleletre vár bennem a kérdés: Miért Uram e terhes ismétlés?
Miért ismételnénk ily sűrűn? -S szól az Isten a bűn. a bűn, a bűn 1949. 03. 25

Jézust szeretnék látni.
Nem a faluvégi kőkereszten. Nem a templomok csodált freskóin.
Nem a költők gyönyörű versében. - Egészen máshol. A te szívedben.
Mert aki tudja, hogy tanítvány vagy, És látta azt is, hogy van Bibliád...
Az egyet figyel és arra kíváncsi; Benned Belőle mennyit látni.
Vigyázz, testvér...Sok a felvevőgép, S a kép nem színes...Fekete-fehér.
- Így hát, akármilyen reflektor ég; Mi Őt mutassuk és szeretetét.
Azt, akit oly sokan megtagadnak. Nem értenek...Mert nem is akarnak.
-De neked és nekem; egyet jelent: Itt Golgotát...s ott öröklétet. 1972. 07.12
------------------------------------------------

Kérdezlek... igen, vagy nem?
Testvér... érzed benned az ént? - Mennyit kell küzdeni ellene,
s mégis, mennyiszer ölelkezünk vele. Fáj, ha valaki nem látja,
nem értékeli jól a munkánk. - Mit se törődve, lebecsüli durván.
És mégse lennénk boldogok... ha másra bíznák a szent munkát,
S nem éreznénk többé senki ostorát. Sőt, porba sújtana – ha Krisztus
a küszöbünkön némán állna. - Könnyeznénk... mert ez mindennél jobban fájna. 1970. 06.05
-------------------------------------------------

Kegyelem: az erő
Mindennap, amikor eljő az este, s mindent betakar a végtelen csend...
Leteszem én is a napi munkát, és térdre borulok Uram előtt.
- Megköszönni kegyelmét: az erőt. Azt az erőt – amit egyedül Ő ad.
Ami nélkül elbuknék a harcban, s hiába csatáznék önmagammal:
Reményt vesztve, mindig gyáva lennék. -A holnapban csak rémképet látnék.
De mert érzem az isteni erőt, ami feloldozza gyengeségem:
vállalom – bár sokszor még könnyezve,hogy a keresztet én is hordozom.
- És ha fáj is... nem hallod panaszom. Mindennap, mikor leszáll az este...
Leborulok csendben, Uram előtt, s az imában, amit ajkam rebeg,
Megköszönök mindent, amit adott, - Mindazt, amivel gazdagított. 1970. 01.21
-------------------------------

Jöjj hát.
Hív a Krisztus szíved kéri. Egész élted adjad Néki
Vedd fel tehát a keresztet, űzzed el, mi nem eresztett.
Könnyű vele minden teher. Kit Ő vezet, gond-bút lever.
Ígéretét mind megtartja, Vész közt, bajban segít karja.
Jöjj hát még ma, álljunk sorba, Szent ügyünkért egy táborba,
Világítsunk sötét éjben, Szórjunk magot minden szívbe.
Zengjen dalunk, völgyben, hegyen. Ki közénk áll, bátor legyen.
Ki közénk áll, hívő legyen, Erőt, hitet, Tőle vegyen. 1951. 08.10
18. Zsoltár:Szeretlek Uram, én erősségem!
A 18. zsoltár így szól erről: „Az Úr az én kőszálam.”
Ez a szikla szilárd alap, amelyen biztosan állhatok, építhetek rá, és az élet viharai sem árthatnak.
„Az Úr az én váram.” A váron belül biztonságban élhetek, hiába támad az ellenség. A védőfalak körülvesznek minden oldalról.
„Az Úr az én megmentőm.” Isten maga gondoskodik rólam, és kiment a veszélyből, mert törődik velem, fontos vagyok neki.
„Az Úr az én Istenem.”
Mindenható, örökkévaló, legyőzhetetlen Isten, én pedig az Ő gyermeke. Ő megtart, megerősít, és csodálatos közösségben élhetek vele, az én Istenemmel!
„Az Úr az én pajzsom.” Előttem áll, mint védelmezőm. Az ellenség nyilai nem érnek el, mert Isten az én pajzsom.
„Az Úr az én hatalmas szabadítóm.” Kiemel a bajból, sasszárnyakon hordoz, és tollaival befedez. Nem hagy el.
„Az Úr az én fellegváram.” Magasra épült erődítményem, legyőzhetetlen erő és biztonság, amely garancia a jelenre, a jövőre egyaránt.
Forrás: Vetés és Aratás
-------------------------------------

TÜKÖRKÉP , - Zsolt 104,24-33
24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
26 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.
30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.
31 Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!
32 Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
33 Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.