A kapcsolatokat károsító magatartásformák -
Egy kapcsolat nagyon sok feszültséget magába gyűjthet, és
elkezdhet szétesni, akár azért, mert nem hagyunk fel olyan dolgokkal,
amelyek ártanak neki, akár azért, mert elmulasztunk megtenni olyan dolgokat,
amelyek szükségesek ahhoz, hogy az a kapcsolat fennmaradjon és virágozzon.
Más szavakkal: vétkezhetünk cselekedettel vagy mulasztással is.
Egyszer beszélgettem egy asszonnyal, akit rettenetesen megviselt húsz éves házasságának hirtelen összeomlása. Férje az egyik este hazament, és így szólt: “Vége. Elmegyek, és nem jövök vissza.” Az asszony egyszerűen nem értette. Ezt mondta: “Soha nem veszekedtünk. Még komolyabb nézeteltérésünk se volt.” Azt hiszem, hogy kapcsolatuk már régen kiszáradt és elhalt, pusztán az érdeklődés és a figyelem hiánya miatt.
Az a baj, hogy a mulasztás bűnét nagyon nehéz felismerni, és még ennél is nehezebb bevallanunk. Lelkiismeretünk nem túlságosan érzékeny például azokra a dolgokra, amelyeket meg kellene tennünk, de nem tesszük meg. Sokkal hatásosabb, ha rámutatnak valamire, amit teszünk, pedig nem kellene tennünk. Hallottam férfiakat így beszélni: “Soha nem verem meg a feleségemet, nem hordom a pénzemet a kocsmába, nem nőzök”, mintha ez automatikusan igazolná, hogy teljesítik minden férji kötelességüket. Fel kell ismernünk, hogy azok a dolgok, amelyeket egy kapcsolatba bele kell fektetnünk, nem történnek meg automatikusan, vagy csak úgy saját maguktól. Tudatosan, lelkiismeretesen és kitartóan oda kell ezekre figyelnünk, hogy megteremjék a maguk gyümölcsét.
Nyilvánvaló azonban, hogy vannak olyan attitűdök és magatartásformák, amelyek rendkívül károsak a kapcsolat egészséges fejlődésére nézve, és néhányat közülük most meg fogunk vizsgálni. Gyakran csak akkor vesszük ezeket komolyan, amikor az okozott kár már visszafordíthatatlan. Ezeknek a tanulmányozása rádöbbenthet minket azokra a területekre, ahol kudarcot vallottunk, vagy megnyithatja szemünket magatartásunk és tetteink hatásainak jobb felismerésére más emberekkel fenntartott kapcsolatainkban... Derek Prince -
Egyszer beszélgettem egy asszonnyal, akit rettenetesen megviselt húsz éves házasságának hirtelen összeomlása. Férje az egyik este hazament, és így szólt: “Vége. Elmegyek, és nem jövök vissza.” Az asszony egyszerűen nem értette. Ezt mondta: “Soha nem veszekedtünk. Még komolyabb nézeteltérésünk se volt.” Azt hiszem, hogy kapcsolatuk már régen kiszáradt és elhalt, pusztán az érdeklődés és a figyelem hiánya miatt.
Az a baj, hogy a mulasztás bűnét nagyon nehéz felismerni, és még ennél is nehezebb bevallanunk. Lelkiismeretünk nem túlságosan érzékeny például azokra a dolgokra, amelyeket meg kellene tennünk, de nem tesszük meg. Sokkal hatásosabb, ha rámutatnak valamire, amit teszünk, pedig nem kellene tennünk. Hallottam férfiakat így beszélni: “Soha nem verem meg a feleségemet, nem hordom a pénzemet a kocsmába, nem nőzök”, mintha ez automatikusan igazolná, hogy teljesítik minden férji kötelességüket. Fel kell ismernünk, hogy azok a dolgok, amelyeket egy kapcsolatba bele kell fektetnünk, nem történnek meg automatikusan, vagy csak úgy saját maguktól. Tudatosan, lelkiismeretesen és kitartóan oda kell ezekre figyelnünk, hogy megteremjék a maguk gyümölcsét.
Nyilvánvaló azonban, hogy vannak olyan attitűdök és magatartásformák, amelyek rendkívül károsak a kapcsolat egészséges fejlődésére nézve, és néhányat közülük most meg fogunk vizsgálni. Gyakran csak akkor vesszük ezeket komolyan, amikor az okozott kár már visszafordíthatatlan. Ezeknek a tanulmányozása rádöbbenthet minket azokra a területekre, ahol kudarcot vallottunk, vagy megnyithatja szemünket magatartásunk és tetteink hatásainak jobb felismerésére más emberekkel fenntartott kapcsolatainkban... Derek Prince -
---------------------------------------------------
19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol
összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva
voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség
néktek!" 20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A
tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. 21 Jézus erre ismét ezt mondta
nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek
titeket." 22 Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyetek
Szentlelket! 23 Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek,
akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak."
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 25 A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." 26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" 27 Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." 28 Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" 29 Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."
---------------------------------------. 24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 25 A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." 26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" 27 Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." 28 Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" 29 Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."
ISTEN KARJAIBAN ,- Lk 13,6-9.
6 Azután ezt a példázatot mondta Jézus: "Egy embernek
volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de
nem talált. 7 Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok
gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a
földet hiába? 8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben,
míg körülásom és megtrágyázom, 9 hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd
ki."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése