Imre Albert,
- Miért féltek?
Miért
csap le úgy a tóra , Néha egy-egy viharzóna?
Félek.
Egyszer bajt okoz.,Ki az, ki így ostoroz?
Nézd!
A Péter kis hajója, Mintha csak egy inga volna,
Jobbra-balra
ingadoz, Mint egy kicsiny fadoboz.
Tudnák
ők, hogy hol a „bója”, S meddig tart a viharzóna,
S
hol a part? Én nem tudom. Sötét van a partokon.
„Hol
van Jézus? Talán alszik? Tombol a szél, zúg, morajlik!
Jaj!
Nézzétek! Süllyedünk! Siess! Segíts! Mesterünk!”
Kiáltoztak
szaggatottan, Holtfáradtan, egyre jobban:
„Nem
bánod, ha elveszünk? Ne hagyj! Nézd, hogy szenvedünk!”
Jézus
pihent a fejaljon, De, hogy egy is meg ne haljon,
Szólt
a szélnek: - Csend legyen! S béke lett a tengeren.
Aztán
ott – a hullámhalmon – Szólt szelíden – most is hallom:
„Miért
féltek? Higgyetek! Én itt vagyok veletek!”
----------------------------
Vágyom.
Vágyom
a magasba S lent ragadok a porba.
Nem
tudom Nem látom Mi vár ott ?
Lehet
a vágyam szárnyaló Egeket hasító,
A
földi való Mást mutat Uram , Te tűzd ki a jó utat!
Vágyaim
- enyémek. Legyenek maholnap remények.
Remények,
melyek nálad lakoznak:
Istenem
maradjak meg gyermekednek, alázatosnak.
------------------------------------
Hitvallás.
Te vagy - az élet Ura Te vagy -
a kegyelmi csoda
Te vagy - kiért fáj a lelkem Te vagy - kiért
megszakad a szívem.
Tudom, vagy csak sejtem Te ezt nem akarod Szíved adtad, életedet Szent Fiadat -
egyetlenedet.
Érettem - ki engedetlen Érettem - ki
mindig kérdez
Érettem - kit gyötör az
élet
Add meg Uram , hogy megértsem
kegyelmedet
Add meg Uram , hogy ne
legyek engedetlem
Add meg Uram , hogy ne kétkedjek Add meg Uram, bátran menjek
Fájó lelkem Megszakadt szívem adom
Kegyelmedért cserébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése