A Mester útja.

Tegnap is olyan volt, mint ma

És holnap sem lesz más.

Térkép nem jelzi határit,

S nincsen indító ház.

Ismertetőjel: egy vonal,

Ez rajta végig fut,

Melyet a Mester már régen

A keresztjével húz.

Jobbról és balról göröngyök

S bukdácsoló lények.

És itt-ott, de nem elrejtve:

Picike kis fények.

Egy-két ismerős úttörő

Zúzza a rögöket,

És a fáradt zarándokba

Új erőt öntöget.

Az útra padot nem tettek,

Bár a király útja.

Pihenésre vágyódóknak

A Mester ezt mondja:

Ezen az úton csak menni,

Vagy térdelni lehet,

Rajta a legkisebb értem

Nagy dolgokat tehet.

A hajlásában még mindig

Ott állnak a hegyek,

De ne feledd, hogy én most is

Teelőtted megyek.

1948. 03. 23

--------------------------------------

A nyelv

Beszélni sokszor sokat tudunk,

és ezért gyakran bajba is jutunk.

Nyelvünk, ez a kicsiny finom műszer

Pattog, mint a tűzbe dobott lőszer.

Földrengést jelzőként kileng jobbra,

Ellenhatásra karcolgat balra.

Ki láva- árjába belekerül,

Az biztosan többször el is merül.

Beszélni sokszor sokat tudunk,

Nyelvünkkel tűzre új csóvát dobunk.

Míg mást égetünk, befelé égünk,

Pernyével beszórjuk egész lényünk.

Ki hozzánk ér, hamarosan megég,

Bár hidegek vagyunk, akár a jég.

Az ellenszer?! Ismerd meg énedet,

és sokszor harapd meg nyelvedet.

Beszélni sokszor keveset tudunk,

S az imádságig csak ritkán jutunk.

Vigaszt nyújtó szóval fukarkodunk,

Vallást tenni néha bátorkodunk.

Bocsánatot kérni nem bír a nyelv,

Miatta megakad sok nemes terv.

Sértődöttséget hamar észrevesz,

Durcásságból gyakran néma lesz.

A nyelv kicsi, de nagy dolgokat tehet,

Ember – Isten között kapocs lehet.

Egy szóval is kötözhetsz sebeket,

Egy szóval is könnyíthetsz terheket.

Egy jó szóval már csodákat tehetsz,

Egy jó szóval a szívekig mehetsz.

A legszebb, mit ember vele végez,

Ha válaszol, mikor Isten kérdez.

1947. 12. 06.

-------------------------------

A rügy éneke

A tél után tavaszt várok,

És bimbó-hívó nap sugarát,

Levetem téli köntösöm,

Mi fogva tartott és bezárt.

Ha majd azt, mit a gyökér küld,

Átadja a törzs és az ág.

Akkor én is bimbó leszek,

S bimbóból egyszerű virág.

Ha majd a kelyhem szétnyitom,

Jöhetnek a kicsi méhek.

Nem féltem virágporomat.

Tudom, hogy ők abból élnek.

Bár magamból adok nekik,

S asztalukra ételt teszek.

Mégis nekik köszönhetem,

Hogy virágból gyümölcs leszek.

Engedj magadhoz méheket,

Hogy te is gyümölcs tudj lenni.

Nem csukva kelyhet... a szívet.

Az ember sok jót tud tenni.

1951. 03. 18