Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó!

Határkőnél hittel megállni,
Határköveknél visszanézni,
Hálás szívvel múltat idézni,
Csodákra emlékezni jó!

Megáldott minden utunkat,
Hű és hatalmas kéz vezette!
Javunkra szolgált minden tette,
Csodákra emlékezni jó!

Látni, hogy át viharon, vészben
Hű Mesterünk hogyan segített,
Szívekre fényt hogyan derített,
Csodákra emlékezni jó!

Határköveknél hálát adni,
És hallelujás köszönettel méregetni
Nékünk mi mérhetetlen:
Csodákra emlékezni jó!

Messzi évekre visszanézni,
És számba venni az ezer áldást,
Erőt, kegyelmet, megbocsátást
Csodákra emlékezni jó!

Hallelujás hálaadással
Leborulni egy határkőre,
S elindulni hittel előre,
Amerre hív az égi szó!

Túrmezei Erzsébet:  Ádventi emlék

Ha már lehullt a hó,
s fekete földünket befödte,
hogy szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé...
De Téged nem talált meg.

Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste,
és nem talált rád, nem ismert meg...
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.

Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek...
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.

Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s ádventi, nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.