Túrmezei Erzsébet: Két kép között

Ahogy ülök az íróasztal mellett,
Az egyik éppen szemben van velem.
Krisztus-kép. Összekulcsolt kézzel
Tekint az égre rajta Mesterem.

Igen, Atyám! - kimondja, és az arcán,
Amint kimondja, annyi béke, csend,
Mint akinek a nagy, boldog igen-ben
Minden harca örökre elpihent.

A másik mellettem függ a falon.
Tekintetem már százszor megkereste...
Luther áll rajta íróasztalánál
Kísértésekkel terhes, sötét este.

Előtte igézően mosolyognak
A Kísértő-festette képek:
"Ha meghátrálsz, mindezt neked adom,
mindezt a pompát, kincset, dicsőséget!"

S Luther emeli már a tintatartót,
Hogy az alkunak véget vessen.
- Nem! - odavágja. S mint sötét pecsét,
Fehér falon a tinta szertefröccsen.

Igen és nem... Ó,látom, így telik
E két kis szó között az életem.
Minden nap százszor ki kell mondanom,
Minden nap sokszor kiejthetem.

S azért volt eddig minden könnyes óra,
Mert sokszor mondtam igen-t vagy nem-et.
Ha jókor, mennyi ujjongó öröm
Ragyogta be boldog győzelmemet!

Minden nap minden perce, amíg élek,
Próbát megállni újabb alkalom!
Kemény, határozott feleletekre
Sürget a két kép a falon.

Ó, segíts, Jézus, győzni, mindig győzni!
S ha majd utolsót dobban a szívem,
Legyen ez az utolsó dobbanás is
Akaratodra nagy, boldog igen!

Túrmezei Erzsébet: Már meghallgatott!

„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!”
csodálatos ígéret!
Teljesedése felsorolhatatlan!

Mint amikor Élim kicsiny lakói
Tüzelőért könyörögtek térden,
Mert fogytán volt, és kemény volt a tél…
S még imádkoztak, amikor begördült
A fával megrakott szekér,
Mert egy gazdát arra indított Isten,
Hogy kicsinyein így segítsen.
Így lett a könyörgésből hálaének!

Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!
De ha évekig várunk feleletre,
S megfáradunk… halványul a reményünk…
Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.

Hol az ígéret? – kérdezzük lankadtan.
„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!”

Aztán titkokat tár a Szentlélek,
Atyánk szívébe látó ablakot –
Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek…

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,
Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,
Ő meghallgatott! Már meghallgatott!