Túrmezei Erzsébet: Ha kihamvadnak a lángok

Ha kihunynak a karácsonyi fények,
Ha kihamvadnak a kis gyertyalángok,
Szürke hétköznapokba, Jézusom
Lángolva és lobogva hadd vigyem
Csodálatos, örök szereteteddel
Jászladnál új lángra gyújtott szívem!

Hozzánk hajló, örök szereteted,
Ha új lángra gyújt gyertyaszíveket,
És szeretetedet visszük ragyogva
Szolgálatokba és feladatokba,
Hadd örüljenek sokan melegének:
Nem leszünk fénytelenek és szegények,
Ha kihamvadnak a kis gyertyalángok,
Ha kihunynak a karácsonyi fények…

Túrmezei Erzsébet :Gyermek a rendelőben

A kisleány ott áll a rendelőben.
A furcsa gépek mintha mind őt lesnék.
S a doktorbácsi már be is ültetné
abba a félelmes, nagy székbe: Tessék!

Nem, még nem ül le. Kijelenti bátran,
hogy előbb kettőt kérdezni szeretne.
Halljuk! - mosolyog rá a doktorbácsi,
hiszen ő mindig kész a feleletre.

Értesz-e a fogakhoz?- tudakolja
kis Piroska ötéves bölcsességgel.
Ó, hányat találsz, akit én kezeltem,
kis barátaid közt, ha széjjelnézel!

Ott a Sárika, Jancsi. Kit mondjak még?
A patikus bácsiék Klárikája.
Kérdezd meg őket! Vígan szaladgálnak!
Mi lenne, ha foguk most is fájna?'

Ez a válasz megnyugtatóan hangzik,
való igaz. De hátra még a másik.
Szeretsz-e engem?- kérdezi Piroska
a kedvesen mosolygó doktor bácsit.

Szeretlek-e? Hát hogyne szeretnélek!'
Mivel semmi hiba a feleletben,
a kis páciens beül a nagy székbe
most már nyugodtan, kék szeme se rebben.

Ha a doktor bácsi ért a fogakhoz,
s szereti őt, akkor mi gondja lenne?
Jöhet most már a fúróval, fogóval.
Piroska békén tűri. Bízik benne.



Ó, így szeretnék békén bízni én is!
Félelmetes nagy rendelő az élet,
de jól ismerem, aki kezel benne,
s az Ő feleletétől én se félek.

Ha megkérdezem, ért-e a dolgához,
s ha megkérdezem, hogy szeret-e engem,
rámutat értem átszegzett kezére,
és szabad bízó kisgyermekké lennem.

Lehet fogó, fúró, akármi szerszám,
ha ott látom abban a drága kézben,
amelyik mindig tudja, mit cselekszik,
s fenn a kereszten vért hullatott értem.

Túrmezei Erzsébet versek

    "Nem mondott  fel nekem..."

Szolgálatára angyalok sietnek.
Parancsol viharnak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
hogy meglátott parányi porszemet,
szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála
Kerek világon nincs jobb gazda nála !
Mikor szolgálatába fogadott,
nem csak munkát, drága feladatot,
erőt is Ő adott.
Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen.
mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem.
Talált volna annyi hűségesebbet,
parancsainak engedelmesebbet.
Csuda irgalmát áldja énekem,
hogy szolgálhattam hosszú éveken,
s nem mondott fel nekem.
Pedig megtehette volna!
S én szegény gyenge, engedetlen szolga,
türelmét, irgalmat dicsérhetem...
mert ezután sem mond fel ...sohasem !
Övé az életem !