verses bizonyság

Árvai Emil: Jeremiás próféta
 Sötét van, sötétet látok: mint zúdul pusztulás rátok hamarosan.               Úgy zokog valami bennem!   Előre siratom azt a vészt, amit már érzek és emészt; mindentől elment a kedvem. Nem érti senki a fájdalmam. Mindig lesz valahogy - legyintnek többen. Pusztába kiáltott szó szavam. Zajlik az élet köröttem;szerepem szinte komolytalan.....    Jaj, milyen küldetéssel jöttem

Árvai Emil:  Leszállt az éj... (Passio)
 Leszállt az éj a városra... Kigyúlnak apró mécsek;
rab - szabadságát álmodja; szabadra - les már a végzet.
 Szorul a hurok: készen áll a hóhér és az áldozat.
Most utoljára vacsorál együtt egy lelkes kis csapat.
 Búcsúzik tőlük a Mester; vacsorát oszt, lábukat mossa,
példát mutat még egyszer...  ...Zuhannak aztán álomba. Éber csak két feszült ember:  Áldozat, és árulója.

Látható az Isten
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.  Wass Albert

Szentmihályi Szabó Péter: Végiggondoltam

 Végiggondoltam minden reményem,
Mindegyik vigasztalan.
Nő (fogy) a hajam, a körmöm, sűrűbb a vérem,
De ez is oly bizonytalan.
Mint építőkockát, egymásra rakom sok évem,
Bár nagyon alaptalan.
Ha Isten angyala leszállna értem,
Már az is hasztalan.
Éltem darab kőként, megváltatlan éltem,
S porként széthullok nyomtalan.

Szentmihályi Szabó Péter Köszönöm
Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

Köszönöm, hogy élek..
A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.

Köszönöm a Helyet és az Időt.
Köszönöm, hogy engedtél járni Veled,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.