Csodálatos vezetés
Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr.
(Zsoltár 4, 4)
Mintegy csudává lettem sokaknak - mondja az egyik zsoltár írója. Istennek néha különös útjai vannak az övéivel. Dávid életében is ezt láthatjuk. Ez az Isten szíve szerint való ember trónjától megfosztottan, szinte Istentõl is elvetetten állt egyszer. Még környezetébõl is teljesen kishitû hangok törtek elõ. Mintha Isten levette volna róla a kezét és elhagyta volna õt. Dávidot azonban ez nem téveszti meg; bizonyos abban, hogy õ Isten kiválasztottja s hogy Isten csodálatosan vezeti az övéit. Tudja: ha mélyre is vezet az út és nem látok semmit, Isten újra felhozhat, magához emel.
Át kell esnünk megszégyenüléseken és felmagasztalásokon, elhangozhatnak felõlünk gonosz rágalmak és jó vélemények. A világ Isten szolgáit sokszor még ámítóknak is bélyegzi. Sokan félreismerik õket, de azok, akik szeretik az igazságot, felismerik és értékelik õszinteségüket. Nemegyszer sok bajon és nagy félelmeken kell átmenniük, néha úgy tûnik, hogy reménytelenül ki vannak szolgáltatva a halálnak, de újra meg újra megélednek. Fenyítés alatt vannak, de nem némulnak el. Zavarba jutnak, nincs kiút, mégsem kell elcsüggedniük. „Utam bár nem tudom, tudod Te azt" - éneklik. Üldöztetnek, de az Úr nem szolgáltatja ki õket az ellenségnek. Elesnek, de ismét felállnak.
Isten útja az övéivel olyan, mint egy csodálatos színmû. Az apostolok, az Õ szolgái, a világ szemetjévé lesznek. Személyes oltalma alatt állnak, de a világ elõtt olyanok, mint áldozati vágó juhok. Miért teszi ezt Isten? Az övéi nevelésére, hitük kipróbálására s hogy dicsõségét és hatalmát megbizonyítsa. Teljes tehetetlenségükben lesz hatalma nyilvánvaló. Ha minden támasz összeomlott, kinyújtja karját feléjük. Ahol teljes a sötétség, ott ragyog fel az Õ arca. Ezért hát ne döbbenj meg és ne ütközz meg, ha elõször különösnek látszik ez az út. Isten néha az ellenkezõjét mutatja, mint ami a szívében van. Bízzál az Õ csodálatos útjában, melynek a vége mindig szeretet és áldás. Csak Õ legyen veled! Ne csüggedj, hanem várj! Végül is az Õ ügye gyõz.
Carl Eichhorn: "Isten mûhelyében" c. könyvéből
(Zsoltár 4, 4)
Mintegy csudává lettem sokaknak - mondja az egyik zsoltár írója. Istennek néha különös útjai vannak az övéivel. Dávid életében is ezt láthatjuk. Ez az Isten szíve szerint való ember trónjától megfosztottan, szinte Istentõl is elvetetten állt egyszer. Még környezetébõl is teljesen kishitû hangok törtek elõ. Mintha Isten levette volna róla a kezét és elhagyta volna õt. Dávidot azonban ez nem téveszti meg; bizonyos abban, hogy õ Isten kiválasztottja s hogy Isten csodálatosan vezeti az övéit. Tudja: ha mélyre is vezet az út és nem látok semmit, Isten újra felhozhat, magához emel.
Át kell esnünk megszégyenüléseken és felmagasztalásokon, elhangozhatnak felõlünk gonosz rágalmak és jó vélemények. A világ Isten szolgáit sokszor még ámítóknak is bélyegzi. Sokan félreismerik õket, de azok, akik szeretik az igazságot, felismerik és értékelik õszinteségüket. Nemegyszer sok bajon és nagy félelmeken kell átmenniük, néha úgy tûnik, hogy reménytelenül ki vannak szolgáltatva a halálnak, de újra meg újra megélednek. Fenyítés alatt vannak, de nem némulnak el. Zavarba jutnak, nincs kiút, mégsem kell elcsüggedniük. „Utam bár nem tudom, tudod Te azt" - éneklik. Üldöztetnek, de az Úr nem szolgáltatja ki õket az ellenségnek. Elesnek, de ismét felállnak.
Isten útja az övéivel olyan, mint egy csodálatos színmû. Az apostolok, az Õ szolgái, a világ szemetjévé lesznek. Személyes oltalma alatt állnak, de a világ elõtt olyanok, mint áldozati vágó juhok. Miért teszi ezt Isten? Az övéi nevelésére, hitük kipróbálására s hogy dicsõségét és hatalmát megbizonyítsa. Teljes tehetetlenségükben lesz hatalma nyilvánvaló. Ha minden támasz összeomlott, kinyújtja karját feléjük. Ahol teljes a sötétség, ott ragyog fel az Õ arca. Ezért hát ne döbbenj meg és ne ütközz meg, ha elõször különösnek látszik ez az út. Isten néha az ellenkezõjét mutatja, mint ami a szívében van. Bízzál az Õ csodálatos útjában, melynek a vége mindig szeretet és áldás. Csak Õ legyen veled! Ne csüggedj, hanem várj! Végül is az Õ ügye gyõz.
Carl Eichhorn: "Isten mûhelyében" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése