bizonyság

Jézus a Mátrában

Terméskő falvértezetében,
Szürkén, majdnem fenyegetőn,
Égbeszúró háromszög fejjel
Áll a templom a hegytetőn.
Várnak néznéd: három falucska
Süvegeli a zord tetőt:
A fakanál-faragók népe
Meg a szénégetők.
Lent, lent a völgyben mind a három,
Ide nem jő fel senki se;
Egyszer évben ha felsírallik
Falai közt a szentmise.
Lent, lent a völgyben a kisember,
A kis élet sír és sürög,
Fohászkodik a félig-élő
És a haldokló nyöszörög.
Pedig ha sír, pedig ha nótáz,
Ha elsőt, ha végsőt sóhajt:
Jézus nevét formázza mindig,
Jézust hív minden embert
S idehallom, csendül a csengő
Csepp oltárokon odalenn:
Három helyen mutattatik be
Az áldozat, a vértelen.
Csendül a csengő, megy a Jézus,
Kapaszkodik a hegyen át:
Viszi a pap a köves úton
A beteg ember vigaszát.
Az emberész gondolta templom
Ostyátlan virraszt a hegyen:
A Jézus, mint a tejesember
Házhoz megyen.
-,-,,--,,,,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,

Sík Sándor  (1949)

TI: (1949) Ejhaj, hóvirág!

Ejhaj, hóvirág!
Lesz még egyszer jó világ,
Február ha fáj is.
Bárhogy bőg a böjti szél,
Mégis benne jődögél
S mézzel jő a május.
Ejhaj, hóvirág!
Ez a világ jó világ,
Rajt az Isten ujja.
Mégis egyik fancsalog,
Másik meg az angyalok
Furulyáját fújja.
Ejhaj, hóvirág!
Fogsz te is még glóriát
Énekelni lelkem!
Téli hó, vagy nyári nap:
Így is, úgy is gazdagabb
Termőbb lesz a telkem.