verses bizonyság

ISTEN KEZÉBEN

Az én számomra véletlen nincsen,
Derű vagy ború leng fejem fölött,
Mögötte ott van Atyám, az Isten;
Visszatekintve öröm, bú között
Tisztán látom mily bölcsen vezetett,
Érzem, hogy mily nagyon szeretett.
Édes béke száll szívem mélyébe:
Életemet Isten tartja kezébe.
Nem kell félnem, ha vész jő felém
Csak mit Ő enged, az eshet velem;
Szenvedéseknek sötét éjjelén járjak bár.
Béke, öröm tölti el kebelem.
Isten kezébe van az életem.
Javamra ad Ő mindent énnekem.
Ha tövis tép is, rózsa nő azon,
Hálaszó váltja fel majd panaszom.
Kezébe vette éltem kormányát
Megszabta bölcsen nekem az utat,
Rárakta a titkok homályát,
Mindig egy lépés csak, amit mutat,
És mégis megyek, amerre vezet,
Áldom azt a bölcs, hatalmas kezet,
Mely áldott, védett a múlt éveken,
Mely uralkodik a földön és egeken.
Reája bíztam életem ügyeit.
Csendben várom Őt míg intézkedik.
Mért előzném nagy csodás tervét?
Nem siet Ő, de el sem késhetik.
Mindent legjobban, legjobbkor végez
Tudom ő szeret – nekem elég ez.
Bármerre vezet, bízom benne, hisz




E földről a karja a mennyekbe visz.  Novák László

2-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Máté 5, 10-11 -

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. Filippi 4, 8 -

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.  Példabeszédek 22, 6 - Új ford.

3-,.-,-,-,-,-,-

Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél: az én ajkaim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Zsoltárok 63, 4-5 - Károli ford.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

JÚNIUS 23.  Isten terve a földünkkel Jeremiás 32,16–27.42–44 A fenyíték pillanatában ritkán hiszi el a gyermek, hogy szülője jót akar neki, s hogy mindaz, ami most következik, amit éppen elszenved, a jövő ki- bontakozásának záloga. A fenyítékben, azt éppen átélve, még akkor is nehéz meglátni a kibontakozást, ha egyébként annak jogosságát nem vitatja az el- szenvedő. A próféta is ezzel küzd. Tudja, hogy a vész, mely a szent várost el- érte, jogos büntetés Istentől, és tudja azt is, hogy az ellenség serege nem fog félmunkát végezni. Miért hát, hogy neki most kell földet vennie? A próféta Isten szócsöve. Az a küldetése, hogy az Úr üzenetét érthetővé tegye annak, aki akarja azt érteni. A szó azonban most kevés, hiszen a vész zajában nehéz lenne meghallani a kegyelmi szót. Ezért Isten a jövőben elkészített kegyelmének üzenetét a prófétai cselekvésen át hirdeti népének. Jeremiás is bizonytalan, éppúgy, mint kései utódja, János, mikor a börtön- ből kérdezi Jézust (Mt 11) kiléte felől. Azonban az Úr iránti engedelmesség egyikük részéről sem kérdőjeleződött meg, elbizonytalanodásukban sem. Szolgálatuk ebben a feltétel nélküli hűségben éri el csúcspontját. /UG/ „Egy lélek sem vész el!” Apostolok cselekedetei 27,21–26 „Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg őt” – így biztatjuk magunkat és egymást a bizonyságtételre. A hűséges kiállás és tanúskodás akkor is fontos, ha éppen reménytelennek vagy alkalmatlannak tartanánk a helyzetet. Az, hogy egy fogoly kerekedjen felül és mentse meg a viharban veszni készülők életét, éppoly valószínűtlen, mint maga a megmenekülés. Nyilván nem Pál hajózási tudása vagy bármi más képessége nyitott utat a menekülésre a hajón utazó 276 embernek. A legtöbb emberi tudás, bölcsesség is csak arra lett volna elegendő, hogy felmérje, nincs reális esély a megme- nekülésre, legfeljebb a jó szerencsében bízhatnak. Pál azonban valami mást is tudott. Tudása a kegyelmes Istenről szólt. Arról, hogy van valaki, aki úr a tenger és a szél felett – a megmenekülésnek pedig az a titka, hogy erre a Valakire bízza magát. Ma sincs ez másként. S ha felelősséget érzünk a „velünk utazókért”, első- sorban nem az a kérdés, hol hibáztak, hogy ilyen bajba kerültünk, hanem hogy mi ne hibázzunk a hallgatással, hanem osszuk meg másokkal a meg- mentő Isten ismeretét és üzenetét! /UG/

-,--,-,,,,,,,-