Emberek az idők jeleit figyeljétek, világ órája lehet, éjfélhez közeleg. Jelek: szökőárak, katasztrófahelyzetek, ne rejtsétek miként strucc, homokba fejetek. Ilyen módon szól hozzánk magasból az Isten, ha szeretet hangját nem hallja meg az ember. Ha gyarló önnön magát képzeli Istennek, mintha ég, föld, s a mindenség ura lenne. Pedig csak porszem, mit fölkap az idő szele.
Tudjuk, hogy visszajössz, de azt nem, hogy mikor, pedig már van kvarcóránk, s uránóránk is, amely ezer év alatt egytized másodpercet sem késhet… – de ezek nem jelzik, mikor jössz! Kozmikus távcsöveink lencséje nem foghat el, radarhullámaink nem ütköznek Beléd… Tudjuk Földünk korát, sejtjük útját jövőnknek, s ha földi életed harminchárom évét beprogramoznánk életünkbe hittel, eszünkbe juthatna,mit mondtál Te magad a vissza jöveteledről nekünk !!!
KÖZEL VAN MÁR AZ ÚRA keresztyén ember az öröklét részese s az igazságé, mely felülről származik. Megnyílik lelke az Úr szavára a túlsó partról, de imája nemcsak ez: „Elmúlik a világ…” „Jöjjön el a Te országod!” S várja az öröklét hazáját átlépve mind a földi dolgokon. Megbízatását teljesíti, amiért Istentől küldetett: hogy romlás ellen az épet óvja, a jót tegye,hogy munkába találd a szolgádat !!!
AKKOR Feltűnik majd az Ő jele és sírni fog a föld bele. A hívő, mert örül a lelke, a hitetlen, mert nem szerette. A lagymatag, a lágymeleg, ó, hogy remeg, ó, hogy remeg! S Ő, a számadásra jött ítélő, méri a lelket, hogy mit ér-ő? A tiedet, az enyémet, mindet, keres benne szent, égi kincset. Akkor talál – e majd egy keveset ???
JÖVEL, URAM, JÉZUS! Jövel Uram Jézus, amint megígérted; Emeld fel magadhoz, te gyülekezeted! Jövel, Uram, Jézus! Várjuk jöveteled sóvárgó lélekkel, Véredben megmosott és megtisztult szívvel. Jövel, Uram, Jézus! Semmi nem adhat nekünk oly teljes örömet, Mint az a hit, remény, hogy Te hamar jöhetsz. Jövel, Uram, Jézus! Mennyasszony s a Lélek így kiálltnak: Jövel! A megváltott lelkek boldog mondják: jövel Uram jövel !!! Közeleg a nagy nap, ítélet nagy napja. Végigzeng e földön Isten szent szózatja! Szólít halált, poklot, földet és a tengert, elevenen, holtan adja ki az embert! Készülünk-e buzgón ítélet napjára? Nem álmodozunk-e balga szűz módjára? Jaj, ha a nagy napra tétlenkedve várunk, S a nagy Bíró elé készületlen állunk! Halasztó kérésnek ott már nem lesz semmi helye.
Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója. Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen, Hirdetik a Mindenségben: Jézusom… Te visszajössz! Ezredévek tűnnek, mennek szárnyain a Végtelennek. S mit hoz egy új ezred év? Ám minek ily messze nézni? Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz! Századok suhannak lágyan évek hosszú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése