verses bizonyság

ÍM FELCSENDÜLT EGY TISZTA SZÓ
Ismeretlen szerző (IV-VIII. sz.)

Ím felcsendült egy tiszta szó Cáfol, s leleplez titkokat,
Az álmok messze fussanak: Az égből Jézus felragyog.
Kelj fel hát kábult értelem.  A földön nem heversz tovább:
Új csillag fénye tündököl, Ártalmat oszlat, s bűn homályt.
A Bárány hozzánk küldetik Rendezni tartozásaink,
Hullassuk együtt könnyeink, Esengjünk bűnbocsánatért.
Hogy másodsor, ha felragyog, S világra tör a rémület,
Ne tartsa számon vétkeink, Ám  irgalmával fedjen el.

Erő, dicsőség, tisztelet Az Atyának s a Fiúnak:
S a Vigasztaló Léleknek Most és örök időkön át. Ámen.

 ATYÁD KEBLÉRŐL FELTÖRŐ

Ismeretlen szerző (IV-VIII. sz.)

Atyád kebléről feltörő Örök fenségből kelt Ige,
Ki megmentőként megszületsz, Rendelt időd elérkezett.
Bensőnk most fényed hassa át,  Szívünk szerelmed szítsa fel,
Esendő vágyát vesse el, S betöltse égi szent öröm.
Ha majd bírói szék ítél És miden rosszat tűzre küld,
S egy méltató baráti hang A jót a mennybe hívja majd:
Nehogy sötétlő tűz ölén Ragadjon el a forgatag,
Ám lássuk meg az Úr színét, S a mennynek áldott örömét.

Az Atyának és Fiúnak, S neked Szentlélek Istenünk,
Miként volt, legyen szüntelen Mindenkor dicsőség neked. Ámen

LÉGY KÉSZ

Légy kész meghallani az Úr hangját, Ha szólít csendes éjszakán! És mondd, mint mondta egykor Sámuel, Csak szólj, figyelek, Atyám!

Légy kész meghallani az ÚR hangját, Ha lázas munkában talál. És kér idődből csak egy fél órát, Légy kész mondani: Itt vagyok, Atyám!

És légy csendesen, míg beszél! Légy kész megtenni, amit kér! Mert nemsokára jő a vég, S nem lesz rá időd elég.

Almási Mihályné
 

Hátha még ma!

Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.

Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,

Hirdetik a Mindenségben:  Jézusom... Te visszajössz!

Ezredévek tűnnek, mennek,  szárnyain a Végtelennek.

S mit hoz egy új ezred év?  Ám minek ily messze nézni?

Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!

Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.

S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...

Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!

Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,

míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,

minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!

Haluszka M. Rózsa  (Hozsannázó napok, I. 126)