Hátha még ma!
Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.
Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,
Hirdetik a Mindenségben: Jézusom... Te visszajössz!
Ezredévek tűnnek, mennek, szárnyain a Végtelennek.
S mit hoz egy új ezred év? Ám minek ily messze nézni?
Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!
Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.
S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...
Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!
Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,
míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,
minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!
Haluszka M. Rózsa (Hozsannázó napok, I. 126)
Akkor
Feltűnik majd az Ő jele és sírni fog a föld bele.
A hívő, mert örül a lelke, a hitetlen, mert nem szerette.
A lagymatag, a lágymeleg, ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!
S Ő, a számadásra jött ítélő, méri a lelket, hogy mit érő?
A tiedet, az enyémet, mindet, keres benne szent, égi kincset.
Akkor… kitárod lelked álmát és lengeted győzelmi pálmád.
Akkor … szomorún mondod: nincsen, sose kerestem égi kincsem.
Akkor gyáván, rettenve kéred: Uram, szeretni foglak Téged.
Akkor … késő. - Ma nem! Sietve bízd csak magad égi kezekre.
S ha feltűnik jele az égen, lelked áldassék seregében.
Kárász Izabella
amíg gyermek lesz az ég alatt.
S mindig lesznek, míg a föld forog,
ünnepváró, pöttöm vándorok.
Én is, ámbár felnőtt a nevem,
ma is várom, ma is szeretem,
s amíg az ember gyermek egy kicsit,
mindig is vár tőle valamit.
Karácsony vagy fenyőünnep?
Nem bánja azt a Mindenható.
Jézus, aki akkor született,
átlépi az évezredeket.
S ajándékát boldogan veszi,
aki hisz és aki nem hiszi.
Hisz őérte és őáltala
csendül fel az ember dallama.
Mindegy: vallja vagy tagadja-e?
Mindaz, aki él, Őbenne él.
Karácsonykor szíve, ha derül,
öntudatlan Őneki örül.
S Ővele, ki Megváltó, csodás,
jászolbölcsős, töviskoronás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése