2011. december 25., vasárnap

ígei bozonyság


DECEMBER 25.  Karácsony 1. napja – Jézus születése Lukács 2,1–20 Nincs olyan nagy hatalom, amelyik ne lehetne Isten kezében eszköz arra, hogy végbevigye mindazt, amit eltervezett. Nincs olyan nagy hatalom, amely bármiben is ellene tudna állni, ha a Mindenható cselekszik. És nincs olyan megvetett ember, nincs olyan kirekesztett lélek, akihez az Úr ne tudná vagy ne akarná eljuttatni az örömhírt: „Üdvözítő született!” S ha mindez igaz volt régen, Isten nem változott, ma is igaz! Az Úr Jézus azért jött, hogy kapcsolatot építsen. Legfőképp az igaz Isten és a bűnös ember között. E békülést más nem kezdeményezhette, csak ő, és csak így, hogy megüresítette magát, és hozzánk hasonlóvá lett. E békülésben arra is lehetőséget ad, hogy ne csak az Istennel való szembenállásunk oldódjon, hanem a földi háborúságok is szűnjenek. Hogy példáját követve a szembennállók jóakarattal forduljanak egymás felé, hogy az erősebb már nem le- győzni akar, hanem felemelni. E hír hallatán érdemes hát mindenkinek újra átgondolni élete sodrát. Ha kell, induljunk, és bizonyosodjunk meg Isten üzenetének igazságáról, hogy visszatérve a hétköznapokhoz, mégse ott folytassuk, ahol abbahagytuk, ha- nem a hozzánk érkezett Jézussal való közösségben!  A Fiú megbecsülése Máté 21,33–37 Miért e naiv meggondolás a példázatbeli gazda részéről? Miért a feltételezés, hogy „hátha változnak”? Ennyire nem ismeri a gonosszá vált szív természetét? A mennyben lakó Isten pontosan ismeri az elbukott, bűnös embert. Ismeri megromlott, bűnös gondolatait, természetét éppúgy, mint azt, milyen lehetne az ember bűn nélkül. Amiért az Atya mégis elküldte a Fiút, az nem más, mint az ő számunkra felfoghatatlan szeretete, amellyel felénk fordult annak ellenére is, hogy mi ellenségeivé lettünk. Az a szeretet, amely egyedül képes véghezvinni azt a csodát, hogy mostantól mégis minden másként legyen. A Fiú által láthatja meg az ember, hogy mindaz, ami eddig volt, amit eddig tett, gonoszság, amelyre nincs elfogadható magyarázat, s amelyért nincs bocsánat, s nincs kegyelem. Hacsak nem a most érkező Fiú ad mégis kegyelmet. Egyedül neki van joga és hatalma erre, mert ő az, aki mindenek ellenére mégis eljött – sőt, pont azért jött, hogy halála árán is, de őbenne életünk lehessen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése