Istenarc

„A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” Máté evangéliuma 25:40

Mit látsz meg a másikban, ha ránézel? Ki néz veled farkasszemet? Kit veszel észre a rád meredő kék, barna, zöld szempárban? Egyszer egy kedves tekintetet, barátot, rokont, azt, akit szeretsz, akihez ragaszkodsz, aki fontos neked. Másszor a kiállhatatlan gondnokot, a boltost, aki mindig mogorva, a rámenős kéregetőt, akiről tudod, hogy a sarki kocsmában fogja elkölteni az összes kapott apróját, vagy épp azt az ismerőst, akivel nem tudjátok megtalálni a közös hangot, és kölcsönösen rossz érzéseket tápláltok magatokban egymás iránt. 

Ma Isten egy újabb kihívással áll elénk: nézzük másként az embereket! Lássunk meg valamit bennük, ami mellett eddig talán észrevétlenül elsuhantunk. Lássuk meg az Ő arcát mindenkiben! A legkisebben és legnagyobban, a legjobban és legszerencsétlenebben egyaránt. Abban is, akit szeretsz, akivel számtalan közös kalandot éltél meg, és abban is, akit legszívesebben elkerülnél az utcán. 

Nézz úgy a járdán sűrű dohányfüstöt fújó szembejövőre, hogy Krisztus érte is meghalt, és ugyanúgy szereti, mint a szelíd kis nénikét, aki a kasszánál maga elé akart engedni téged, hiszen csak 1-2 áru lapult a kosaradban. Lásd meg a másikban azt, amit Isten lát benne, és ne az ítélkezéssel foglalkozz! 

Nyújts segítő kezet annak, akinek szüksége van rá, rád, az együttérzésedre, a mosolyodra, a kézzel fogható támogatásodra, és lásd meg szemeiben azt, akiért a Világ Ura ugyanúgy életét áldozta, mint érted. Lásd meg bennük azt az embert, akit Isten Fia különlegesen értékesnek tart! 

Ma  kérd az Úrtól ezt a látásmódot, kérd, hogy vezesse lépéseidet ebben az új életformában, és fordulj az Ő szeretetével a világ felé! Hidd el, te magad is élvezni fogod a változást! 

Az ő nevében reménykednek majd a népek

„Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a népek.”Máté 12,18-20

Milyen lenne az a vezető, aki valóra tudná váltani az emberiség egységét?                                          Milyen lenne az, aki meg tudná valósítani azt, hogy ember az emberrel ezután mindenkor békében legyen?  Milyen lenne az, aki orvosolni tudná mindenki lelki bajait a testiekkel együtt?                                       Milyen lenne, ki békét tudna hozni a vallási, etnikai, gazdasági ellentétekkel szabdalt, forrongó világnak? Van róla elképzelésed?

Először is szolga lenne és nem Úr, mert ahhoz, hogy szót értsen mindenkivel alázat és tisztelet szükséges.

Másodszor kiválasztott lenne a szó teljes és pozitív értelmében, mert egy ilyen küldetést nem lehet hivatástudat nélkül véghez vinni.

Mindenki tudná róla, hogy ő Isten szeretett gyermeke. Nem különböző istenekéé, hanem azé az Istené, akit mindannyian el tudunk fogadni, meg tudunk érteni.

Felülről vezetett, mert bölcsességét látva és tapasztalva mi mindannyian ámulnánk, tanácsát szívesen fogadnánk.

Igazságos, nem részlehajló, nem befolyásolható semmilyen érdekkel, jutalommal, ígérettel.

A vitát kerülő, feleslegesen nem bonyolódna szópárbajokba. Érvelése mindig tiszta és lényegre törő volna.

Természetes hatalmával vissza sosem élne. Nem használná ki hangja erejét, hogy másokat letorkoljon. Segítőit nem hívná, mert aki érvei alatt nem hajlana meg, az az erőszaknak sem engedne.

Mindig a gyengét segítené. Legerősebbként még ellenségeit sem ütné, javaikat el nem venné. Bárki bajba jutna, azt felemelné….” Szeretet az Isten ,Téged is szeret.”…

--------------------------------- 

Isten mindenben

Ameddig én Debrecenből Budapestre értem,
Isten létét mindenekben felfedezni véltem.
Megteremtett szép világnak élveztem látványát,
útitársam halk szavában megleltem jóságát.

Az olajfák illatában áradt rám kegyelme,
melengető napsugárban személyes figyelme.
Ugrándozó kis nyulacskák hirdették jókedvét,
legelésző birkanyájak korlátlan türelmét.

Mozdulatlan vízfelület rejtette nyugalmát,
elsuhanó tájak által felfedte nagyságát.
Enyhe szélben megérintett simogató keze,
kéklő égből biztatóan nézett le rám szeme.

Mélyre hajló fűzfaágak mutatták irgalmát,
váltakozó erdők, mezők végtelen hatalmát.
Zöld ezernyi változata tükrözte szépségét,
rózsaszín sok árnyalata üde gyöngédségét.

Tarkabarka nyári réten járt sokszínűsége,
pipacstenger virágában volt bőkezűsége.
Hófehér habos felhőkben látszott tisztasága,
égig érő sudár fákban határozottsága.

Szelídségét észrevettem sétáló őzekben,
életet adó erejét csipogó fészkekben.
Kitartása lenyűgözött köröző sasokban,
dicsősége felvillant a tüzes napkorongban.

Összetartó gólyapárban megjelent hűsége,
terméketlen agyagföldön óriás türelme.
Felröppenő galambokban élt egyszerűsége,
teremtmények összhangjában a nagyszerűsége.  Kurczina Terézia