Mutasd a profilod, megmondom ki vagy!

Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Mt 12,34b  Talán nem is ismerek olyan  fiatalt, vagy  akár középkorút,vagy időset is, aki ne használná, ne tudná már manapság, mi az a Facebook / fészbuk/. Észre sem vettük és az elmúlt pár évben életünk szerves része lett – olyannyira, hogy sokszor már meg sem tudunk lenni nélküle. „Mert az infók ott terjednek a leggyorsabban” és ez tény! Régebben még meg tudtam tenni, hogy akár egy-két hétre is félretegyem, de ma már ez sokkal nehezebb, mert „aki lemarad – kimarad”.
Sok mindenre használjuk és ez nem is baj. Néha a távolságok miatt csak ott tudjuk tartani barátainkkal, testvéreinkkel a kapcsolatot. Ott tudunk posztolni, lájkolni, eszünkbe juttatja, hogy kinek mikor van a szülinapja és még megannyi dolgot.
Az általános iskolai magyar nyelvtanárom gyakran mondta: „mutasd a füzeted, megmondom ki vagy.” Az, hogy mit teszünk, mit engedünk meg magunknak és mit nem, megmutatja azt is, hogy mit képviselünk. Ha akarjuk, ha nem! A dolgaink, magatartásunk, használati cikkeink mind-mind árulkodnak rólunk. Egy jó pszichológus egy szobába belépő ismeretlen személy puszta megjelenéséből rengeteg következtetést tud levonni, úgy hogy az adott illető még meg sem szólalt. Mert a megjelenésünk, öltözködésünk is tanúskodik arról, hogy kik vagyunk.

A facebookozási szokásaink is ugyanilyenek. Az, hogy milyen képeket töltünk fel, milyen oldalakat osztunk meg, és mit, milyen állapotot vagy hangulatot teszünk ki, az is mind arról árulkodik, hogy kik vagyunk. Ahogy a Biblia mondja: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Talán napjainkban ezt így mondanánk: „amivel csordultig van a szív, arról beszél a Facebook/ fészbuk/ oldalam.” Ha rákeresek egy ismeretlenre, pár kattintásból rengeteg dolgot megtudok az illetőről. Láttam, már olyat is, hogy egy-egy ember oldala, igéktől, igemagyarázatoktól hemzseg, mintha csak a Bibliára kattintottam volna rá. Ez is árulkodik…
 Az emberre döntő hatással van a külső, a látszat, a megjelenés. Isten azonban a belsőt nézi: azt, ami a szívben van. Hasonlóképpen fogalmaz Exupéry, A kis herceg szerzője, amikor azt írja: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Az ember szíve az, ami a leginkább árulkodik a jelleméről, onnan lehet megismerni, hogy mi lakozik igazán annak belsejében. Ez így volt már a Biblia megírásakor is, és ez az óta sem változott: a szív az emberi érzések, a jellem mércéje. Onnan indul ki a jó, de onnan indult ki a rossz is. A tisztaszívűségnek a legtökéletesebb formáját Jézus Krisztus tárja elénk. Rá kell, nézzünk, és tőle kell kérnünk a mi szívünk megtisztulását is: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12)
Az, hogy mit gondolnak rólad mások, vagy hogy milyen színben szeretnéd magad feltüntetni, mind belülről indul ki. Azt pedig, hogy mi van ott belül, nem lehet elrejteni. Hát így teszem fel neked is a kérdést: Mit mond el rólad a Facebook-/ fészbuk/ oldalad?