Nézz a Golgotára! (Ismeretlen szerző)
Fáradtan, roskadva hordozod terhedet,
Sóhajok közt teszed minden lépésedet,
Állsz a keresztútnál, hol annyian járnak,
Csonka-bonka lelkek segítőre vágynak.
Segítőre várnak és minden hiába:
Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!
Hallgasd őket, mint jajdulnak panaszaik,
Egyik kesereg, a másik átkozódik.
Dicsekednek, kérkednek, hivalkodnak…
S egyszer csak vége van a vándorútnak.
Vétkeik miatt oly tövises a pálya:
Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!
Kedvesség, nyájasság csak szív nélküli szín,
Bár közös a sorsuk és közös a kín.
Saját bajuk tornya az ülőfészek,
Ott teremnek másokról költött beszédek.
Balzsamot nem nyújt a lélek háborgása:
Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!
Számos betegség a vétek gyümölcse,
Bűnös életutak következménye,
Tanácstalanul vitatjuk a nehéz helyzetet,
S nem tudjuk mit kellene tennünk éretted,
Erőtlenségnek ítélet a tanácsa,
Elfelejtettünk nézni a Golgotára!
Sújtanak az élet ostor-csapásai.
Sebeznek megszólás, ítélet nyilai.
Botránkozás kővel dobálnak engemet.
Megvetéssel hallgatják keservemet,
Jogos felháborodásom csak igazolja:
Elfelejtettem nézni a Golgotára!
Hittel emeljük szemünk Jézusra,
Ki által lefizettetett váltságunk ára.
Az Ő vére rablelkünk szabaddá tette,
Kínhalála lett üdvösségünk szerzője.
Minden bajunkban Ő az ki megsegít!
Testvérem, kérlek: a Golgotára tekints!
 --------------------------------------------
Hallod-e? (Losonczi Léna)
Hallod-e, hogy zörget Jézus,
kopog szíved ajtaján?
Bebocsátást kér tetőled
új életed hajnalán.
Ajtódat nyitni belülről
lehet csak, ott a kilincs.
Törd fel a zárat, s meglátod,
szabad vagy, hull a bilincs.
Nem töri rád soha ajtód,
várja, hogy nyisd ki magad.
Nem küld el bűnöst magától,
hívd be, s szívedbe fogadd!
Más lesz az életed útja,
boldog leszel idelenn.
Szeretet tölti be szíved,
s vár rád a menny odafenn.
---------------------------------------------------

Reményik Sándor "Akarom"
 Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
--------------------------------------------
Füle Lajos versei
 „Megosztja”
 JÉZUS KRISZTUS, AKI értünk vérezett,
Kitörli szívünkből mind a vétkeket.
Aztán LELKE által hazáig vezet,
S megosztja velünk az örök életet.

--------------------------------------                                                                                   

„Ki akadályozhat meg?”
 Értem, miattam és helyettem
Keresztjén nem hiába vérzett.
Ki akadályozhat meg abban,
Hogy ezután Jézusnak éljek?
„Örüljetek velem!”
 Húsvét közelg megint,
Csodák szent fénye kel:
a sírból angyal int:
Örüljetek velem!
-------------------------------------------------------- 

Füle Lajos: Menedékem.

Múló időm, URAM, TEREMTŐM,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés szakadt szilánkja.
Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod,
s a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?
Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is idejöhettem élni,
s földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe.
Mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit KRISZTUSA éltet.
Menedékem – az örökélet.