Hallod a hangot?

Hallod a hangot?
Ha hiszed, ha nem,
Örökké hallod.
Tégy hát úgy,
Mintha értenéd!
Ne kiabáld túl az égi zenét!

-------------------------------------
 

Még nem értem

Még nem értem
A végső lényeget
Rajtam múlik,
Vagy Te nem engeded?

-------------------------------------------------
Miért fáj még?

Miért fáj
Még mindig a lét?
Nem értem lényegét?
Add, hogy megtudjam,
Mi az, miben
Botlottam!
Kihúznám a kátyúból lábam,
Csak a szilárd földet lássam!

----------------------------------------

Ments meg Uram!

Ments meg Uram,
Ments meg!
Régi erőm,
Fényem már
Nincs meg.

Rögökbe kapaszkodom.
Tegnap a holnapom.
Segíts elengedni a múltat!
Tedd élővé a holtat!

--------------------------------------------

Ceruza

Tehozzád szólok most,

Kicsike ceruza,

Mit fiamtól kaptam

Születésnapomra.

Ceruzám már sok volt,

Védőkkel, tokokban,

De téged szeretlek,

Mégis a legjobban.

Mikor megcsókolva

Ideadott nekem,

Elmondta százszor is,

Mit kell veled tennem.

Hogy írjak szépeket

Emberről, virágról,

Jókedvről, mosolyról

A tavasz-nyílásról

Ha kezembe veszlek

Ne verjek senkire.

Képzeletem szárnyán,

Ne menjek messzire.

S míg a használatban,

Egész elfaraglak,

Szomorú szívekbe.

örömöt juttassak.

Hozzátok szólok most,

Egyszerű ceruzák.

Kik ma és holnap is

állják a faragást

Kik vártok, hogy Isten,

Használatba vegyen.

S veletek hova kell,

Vesszőt, pontot tegyen.

,S ha kézbe vesz az Úr,

Nem a ti érdemetek.

Nála nélkül, mindig:

.Törött a hegyetek.

Bármily lassan forgat

, Az élet-hegyezőn,

, Nem tudtok ti írni

A kényes szívmezőn.

Ha hív, ne mondd sosem:

Puha, gyenge vagyok,

Az érdes táblákon

Biztos eltompulok.

De ne légy kemény sem

Mely, a lágy anyagban

Karcolva megmarad,

Tépett vonalakban.

Légy mindig ceruza.

Ne üss, csak simogass.

Ne okozz fájdalmat.

.De vigaszt osztogass.

Ne magadról írjál.

Figyeld mit diktál:

E földön Istenről,

Az emberhez szóljál. 1949. 02. 12