ÚJ SZÍV – „Jn 6,47-58.

Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az én testem." A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."

 PÜNKÖSD .                                                           Oldjad meg nyelvünket, és azt az ihletet, Amelyből millió vértanú született Gyújtsd pünkösdi lángra, Hogy eltévedt nyájad, az igazi utat
Ismét megtalálja.                                                                                                                         Arénára roskadt vértanuk szent vére. Omolj a hitetlen világ tengerére,
Rázd meg a szíveket! Taníts meg bennünket lángoló nyelveddel
Mi az: a szeretet….                                                                                                                              Pünkösd rózsákkal legyen telve a föld, Krisztusnak öröme minden szívet betölt… Pünkösd áldott napja
Csüggedő lelkünkben, magasztos emléked Hitünk felgyullasztja.  Vezessetek minket, ti dicső seregek, Akik lelkendezve, énekelve mentek, Krisztusért halálba.
Hogy sóvárgó lelkünk az ígéret földjét, Ismét megtalálja.                                                                 Sejtelmünk a jövő zúgó szárnyát hallja, Szállj fölénk Szentlélek hófehér galambja; Lelkünket szenteld meg,
Mert földi életünk, örömét, békéjét, Találja meg benned.