LEFELÉ TARTUNK?

Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek,
ha fakul szemünk fénye és hangunk megremeg.
Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk,
amikor kihagy néha az emlékezetünk.
De bánkódjam miatta? Az óra lepereg,
S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!
Lefelé tartunk, mondják. Lépteink lassúak,
óvatosak… Nem várnak derűs, fényes utak.
Halkabb a szó csengése, nehezen halljuk már,
s veszít melegéből a kedves napsugár.
De bánkódjam miatta? Ha dermeszt a hideg,
Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!
Lefelé tartunk, mondják. De biztatón ragyog
felénk Isten mosolya: Ne félj, pajzsod vagyok!
Fáradt gyermeket hordoz az erős égi kéz.
Szólít. Szava színarany és édes mint a méz.
Mit bánkódjam, ha szívem Isten állítja meg,
S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!
Lefelé tartunk, mondják. Nem! Fölfelé megyek!
Hallom már a távolból a győztes éneket.
S látom, fehér ruhában, királyi trón körül
Nagy nyomorúságból jött, boldog sereg örül.
Utam nem lefelé tart, csak a cél közeleg!
Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg! Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------------

"Én vagyok az út, az igazság és az élet" (14,6):
Jézus a búcsúvacsorán arról beszél, hogy elmegy Atyjához és helyet készít övéinek, akikért majd újra eljön. Tamás apostol tanácstalanul kérdez: "Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?"
Jézus újabb "én vagyok"- kijelentése a válasz: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam."
Az embert talán ez a három dolog izgatja leginkább egész életében. Melyik az az út, amelyen járnunk kell? Melyik az az igazság, amit hinnünk kell? Milyen az az élet, amit élnünk kell? - Jézus válasz az élet nagy kérdéseire. Nem utat mutat csupán, hanem maga az út; nem igazságot hirdet csupán, hanem Ő maga az igazság; és Ő az élet, az élet közepe, magja. Mint a kocsikerék agya; ha hiányzik, szétesik az egész.
-----------------------------------------------------
"Én vagyok az igazi szőlőtő." (18,1):

Az Ószövetségben igen gyakran találkozunk a szőlő hasonlatával. A szőlőtő többnyire magát Izraelt jelképezte. Olyannyira jelképpé vált, hogy pénzérmékre is verték s a templom ajtaján is szőlő-dombormű volt valaha. Izrael népe tehát úgy tekintett magára, mint Isten által ültetett szőlőtőkére. De már a próféták panaszkodtak, hogy ez a szőlőtő elvadult és rossz gyümölcsöt termett.
Isten különös szeretete az, hogy most egy igazi szőlőtövet ad a világnak. Ő plántálja a világba Jézus Krisztust, az igazi szőlőtövet, aki majd új hajtásokat, új vesszőket sarjaszt. A szőlővessző azonban csak úgy tud termést hozni, ha a szőlőtőn marad; így kell a tanítványnak is Jézusban maradnia, hogy jó és bőséges gyümölcsöt teremjen.